A dualizmus korának feltörekvõ nagyiparos családjai temetkeztek ide: Goldberger, Weiss, Wodianer, Hatvany-Deutsch - olvassuk a dinasztianeveket. A többemeletnyi magas, kupolával vagy panteon-szerû tetõépítménnyel lezárt kriptákból, a sziklányi sírkövekbõl hol vad gõg, hol nemes ízlés árad. Vagyis csak áradna, ha az egész temetõt nem foglalta volna vissza a természet az évtizedek folyamán: fák, bokrok, cserjék sûrû erdeje tenyészik a kripták között, esõ és hó repeszti-omlasztja a homokkõ falakat. Szinte mesebeli, történelmen kívüli, valószínûtlen nekropolisban törünk utat a növényzeten át, kriptarablók keze nyomát viselõ, beszakított kõlapok alatt boltozati ívek sejlenek föl. A már-már kalandos hangulatnak sajátos ízt ad persze a rettenetes tudat: nem élnek az utódok, akik a sírokat rendben tartanák, a belsõ ösvények mentén a sok megdõlt sírkövet visszaigazíttatnák.
Vezetõnk a jeles építész, Lajta Béla munkásságát dicséri: felismerni sajátos motívumait, szokatlan ívû formáit nem egy súlyos, fekete gránittömbön, világos márványlapon. ' tervezte a temetõ bejárati építményét és a ravatalozót is, amelynek a kupolája a 70-es években beomlott, a menórája, oroszlános kapuja eltûnt, csak a nyers kõfalai állnak idõtlenül.
Bp. VIII., Salgótarjáni út
*****
