Film - Lőwinger a fény városában - Pierre Morel: Párizsból szeretettel

  • - ts -
  • 2011. február 3.

Zene

Hogy John Travolta (ismét) szerepkörváltás előtt áll, az aligha kérdéses. Legfeljebb azon matekozhatunk egy kicsit, hogy maga az aktus mikor fog ténylegesen bekövetkezni. A Szombat esti láz 1977-es, a Pomádé '78-as, s nyolcvanban a Városi cowboyról már mint kapitális bukásról írnak a lapok. '83-ban teljesen fölöslegesen tér vissza Tony Manero, minden hiába. Jó sokáig a 25 ezer dolláros talk show-k és a C kategóriás filmek (mondjuk az Ingerlő idomok) között hányódik pilótánk gépe - ne jöjjön nekem senki a Nicsak, ki beszél!-lel, az Travolta nélkül is ugyanekkora siker lett volna. Jó tucat év mélyrepülés után a Ponyvaregény 1994-ben emelte vissza a legfelső osztályba a versenyzőt, akit persze a harmadik ligában sem szűnt meg szeretni a közönség, amiért is Tarantino majdnem annyit köszönhet neki, mint viszont.

Hogy John Travolta (ismét) szerepkörváltás előtt áll, az aligha kérdéses. Legfeljebb azon matekozhatunk egy kicsit, hogy maga az aktus mikor fog ténylegesen bekövetkezni. A Szombat esti láz 1977-es, a Pomádé '78-as, s nyolcvanban a Városi cowboyról már mint kapitális bukásról írnak a lapok. '83-ban teljesen fölöslegesen tér vissza Tony Manero, minden hiába. Jó sokáig a 25 ezer dolláros talk show-k és a C kategóriás filmek (mondjuk az Ingerlő idomok) között hányódik pilótánk gépe - ne jöjjön nekem senki a Nicsak, ki beszél!-lel, az Travolta nélkül is ugyanekkora siker lett volna. Jó tucat év mélyrepülés után a Ponyvaregény 1994-ben emelte vissza a legfelső osztályba a versenyzőt, akit persze a harmadik ligában sem szűnt meg szeretni a közönség, amiért is Tarantino majdnem annyit köszönhet neki, mint viszont. A Vincent Vegaként szerzett újbóli népszerűsége időben jócskán hosszabbnak látszik, mint az előző - túlzás nélkül örökérvényűnek is mondható. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a sorban következő műveket, legfeljebb számosságuk a figyelemre méltó, Travolta átlag két filmet készített évente, de tisztességes mozi talán ha kettő akad a tizenhat év termésében, a Szóljatok a köpcösnek! és az Ál/Arc - ezek is szinte közvetlenül a Ponyvaregény után jöttek ki, de legkésőbb a farvizén, az egyik 1995-ben, a másik 1997-ben, s egyáltalán nem állt szándékukban megbolondítani a frissen kialakított imázst, ami azóta sem változott különösebben.

Ám ha így marad, ha John Travolta még egyszer elhúzza villás ujját a szeme előtt, ha még egyszer szájára veszi a negyedfontos cheeseburgert, akkor kész: csak egy kedves emléke marad az öregedő nézőknek. Most az utóbbi jut ki neki, a cheeseburger, szegénynek kétszer is, meg az, hogy valaki kitalálta, milyen viccesen is mutatna kopaszon és némi szőrrel a szája körül. De nyugi, aki szereti, biztosra veheti, eltelik még tíz-egynéhány év, és jön egy új John Travolta, akiért megint érdemes lesz teljesen odalenni.

Luc Besson esetében azonban holtbiztos, hogy nem fenyeget semmiféle megújulás; és hol van már az a kor, amikor Bertrand Blier-vel, Jean-Claude Beineixszel a francia film reményteli megújítójának tekintettük - nemcsak az azótai filmjei, de maga az idő is bizonyította, hogy némileg optimistán. A taxi forgatókönyve előttről tudunk csak említésre érdemes munkájáról, az pedig régi (1998-as) darab. Ám produceri és rendezői termékenység terén ő sem panaszkodhat.

Jelen produkciója, az eredetileg tán lőorgiának vizionált Párizsból szeretettel Travoltával a főszerepben pedig úgy rossz, hogy rosszabb már nem is lehetne. Kedvencünk Amerikából Párizsba ügyet intézni érkező szuperügynököt alakít, hogy mondjuk finoman, alig is illúziókeltőn. A csávókám tudománya ugyanis az lenne, hogy mindenkinél gyorsabban lő, és mindenkinél nagyobb pofonokat ad - ez a fontossági sorrend is, a film rekordmenynyiségű hullával szolgál. Mármost lehet az ilyet szórakoztatóan csinálni, de Luc Besson valamiért a veteránokra gerjed, alig két éve - ugyancsak Pierre Morel dirigálása mellett az Elrabolva című hasonigényű műben - Liam Neesont látta vendégül egy jó kis városrombolásra Párizsban. Az a film sem sikerült.

Ha udvariasak akarunk lenni, úgy fogalmazunk, Travolta már a mimikájában is elnehezült, lelassult az efféle szerepekhez, ha ilyenekkel a Szombat esti láz után találják meg, tán nem áll jól neki, de nem röhögteti ki magát. Most borzasztó kínos. S ami még kínosabb: rajta kívül semmi említésre méltó nincs ebben a filmben.

A Palace Pictures bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.