Film - Lőwinger a fény városában - Pierre Morel: Párizsból szeretettel

  • - ts -
  • 2011. február 3.

Zene

Hogy John Travolta (ismét) szerepkörváltás előtt áll, az aligha kérdéses. Legfeljebb azon matekozhatunk egy kicsit, hogy maga az aktus mikor fog ténylegesen bekövetkezni. A Szombat esti láz 1977-es, a Pomádé '78-as, s nyolcvanban a Városi cowboyról már mint kapitális bukásról írnak a lapok. '83-ban teljesen fölöslegesen tér vissza Tony Manero, minden hiába. Jó sokáig a 25 ezer dolláros talk show-k és a C kategóriás filmek (mondjuk az Ingerlő idomok) között hányódik pilótánk gépe - ne jöjjön nekem senki a Nicsak, ki beszél!-lel, az Travolta nélkül is ugyanekkora siker lett volna. Jó tucat év mélyrepülés után a Ponyvaregény 1994-ben emelte vissza a legfelső osztályba a versenyzőt, akit persze a harmadik ligában sem szűnt meg szeretni a közönség, amiért is Tarantino majdnem annyit köszönhet neki, mint viszont.

Hogy John Travolta (ismét) szerepkörváltás előtt áll, az aligha kérdéses. Legfeljebb azon matekozhatunk egy kicsit, hogy maga az aktus mikor fog ténylegesen bekövetkezni. A Szombat esti láz 1977-es, a Pomádé '78-as, s nyolcvanban a Városi cowboyról már mint kapitális bukásról írnak a lapok. '83-ban teljesen fölöslegesen tér vissza Tony Manero, minden hiába. Jó sokáig a 25 ezer dolláros talk show-k és a C kategóriás filmek (mondjuk az Ingerlő idomok) között hányódik pilótánk gépe - ne jöjjön nekem senki a Nicsak, ki beszél!-lel, az Travolta nélkül is ugyanekkora siker lett volna. Jó tucat év mélyrepülés után a Ponyvaregény 1994-ben emelte vissza a legfelső osztályba a versenyzőt, akit persze a harmadik ligában sem szűnt meg szeretni a közönség, amiért is Tarantino majdnem annyit köszönhet neki, mint viszont. A Vincent Vegaként szerzett újbóli népszerűsége időben jócskán hosszabbnak látszik, mint az előző - túlzás nélkül örökérvényűnek is mondható. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a sorban következő műveket, legfeljebb számosságuk a figyelemre méltó, Travolta átlag két filmet készített évente, de tisztességes mozi talán ha kettő akad a tizenhat év termésében, a Szóljatok a köpcösnek! és az Ál/Arc - ezek is szinte közvetlenül a Ponyvaregény után jöttek ki, de legkésőbb a farvizén, az egyik 1995-ben, a másik 1997-ben, s egyáltalán nem állt szándékukban megbolondítani a frissen kialakított imázst, ami azóta sem változott különösebben.

Ám ha így marad, ha John Travolta még egyszer elhúzza villás ujját a szeme előtt, ha még egyszer szájára veszi a negyedfontos cheeseburgert, akkor kész: csak egy kedves emléke marad az öregedő nézőknek. Most az utóbbi jut ki neki, a cheeseburger, szegénynek kétszer is, meg az, hogy valaki kitalálta, milyen viccesen is mutatna kopaszon és némi szőrrel a szája körül. De nyugi, aki szereti, biztosra veheti, eltelik még tíz-egynéhány év, és jön egy új John Travolta, akiért megint érdemes lesz teljesen odalenni.

Luc Besson esetében azonban holtbiztos, hogy nem fenyeget semmiféle megújulás; és hol van már az a kor, amikor Bertrand Blier-vel, Jean-Claude Beineixszel a francia film reményteli megújítójának tekintettük - nemcsak az azótai filmjei, de maga az idő is bizonyította, hogy némileg optimistán. A taxi forgatókönyve előttről tudunk csak említésre érdemes munkájáról, az pedig régi (1998-as) darab. Ám produceri és rendezői termékenység terén ő sem panaszkodhat.

Jelen produkciója, az eredetileg tán lőorgiának vizionált Párizsból szeretettel Travoltával a főszerepben pedig úgy rossz, hogy rosszabb már nem is lehetne. Kedvencünk Amerikából Párizsba ügyet intézni érkező szuperügynököt alakít, hogy mondjuk finoman, alig is illúziókeltőn. A csávókám tudománya ugyanis az lenne, hogy mindenkinél gyorsabban lő, és mindenkinél nagyobb pofonokat ad - ez a fontossági sorrend is, a film rekordmenynyiségű hullával szolgál. Mármost lehet az ilyet szórakoztatóan csinálni, de Luc Besson valamiért a veteránokra gerjed, alig két éve - ugyancsak Pierre Morel dirigálása mellett az Elrabolva című hasonigényű műben - Liam Neesont látta vendégül egy jó kis városrombolásra Párizsban. Az a film sem sikerült.

Ha udvariasak akarunk lenni, úgy fogalmazunk, Travolta már a mimikájában is elnehezült, lelassult az efféle szerepekhez, ha ilyenekkel a Szombat esti láz után találják meg, tán nem áll jól neki, de nem röhögteti ki magát. Most borzasztó kínos. S ami még kínosabb: rajta kívül semmi említésre méltó nincs ebben a filmben.

A Palace Pictures bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.