Legutóbbi regénye, a Lipót éppen akkor jelent meg, amikor az OPNI-t bezárták. Most pedig látszólag titkokkal és összeesküvésekkel fenyeget. Ám aki a világ sorsát kezében tartó szervezeteket leleplezõ, helikopterekbõl kiugró, Tom Hanks-szerû figurákkal remél e könyv lapjain is találkozni, annak bizony csalódnia kell. A szabadkõmûves szó a címet leszámítva nem fordul elõ ebben a regényben. Persze így, a borítón, a szex mellé illesztve már egyszeri mivoltában is meghökkent - na de mi mást várhatnánk a szerzõtõl? Aki ezúttal a spiritualitást, a dogmák nélküli hitet, a szellemi világot állítja szembe a pucérra vetkõztetett, groteszk profánnal.
A fõhõs egy temetés során véletlenül egy kriptába zuhan, de egyre jobban érzi magát benne: nappal szélesre tárt nõi combokkal találkozik (olykor többel is a kelleténél), éjszakánként pedig egy méltóságteljes, õsz úriember elvezeti õt a köveket csiszoló holtak tiszteletre méltó társaságába. A kettõ élesen elválik egymástól, amit a narráció folytonos váltakozása is jelez: a drMáriástól megszokott szókimondó dialógusokat rendre emelkedett tónusú, ünnepélyes leírások követik. A végére persze kiderül, hogy lehet-e lecövekelni valahol, illetve hogy lel-e megnyugvást, és ha igen, akkor hol az örökké vívódó emberi psziché. Vagy pszicho.
Noran, 2010, 190 oldal, 2699 Ft
****
