Film - Mindent bele! - Abbasz Kiarosztami: Hiteles másolat

  • - borz -
  • 2011. január 13.

Zene

Egy régi recept, a "boy meets girl" kisegíthet a bajból. De az alapbetegséget - hogy A cseresznye íze, a Hol a barátom háza? rendezője belátható ideig nem készíthet több iráni filmet - nem gyógyítja. Abbasz Kiarosztami már átköltözött, de még nem lakta be Európát, ahol mások a kulturális kódok, nagyon mást jelent az intimitás és az erotika, feltehetően mást a férfi-nő kapcsolat vagy a személyes történet.

Egy régi recept, a "boy meets girl" kisegíthet a bajból. De az alapbetegséget - hogy A cseresznye íze, a Hol a barátom háza? rendezője belátható ideig nem készíthet több iráni filmet - nem gyógyítja. Abbasz Kiarosztami már átköltözött, de még nem lakta be Európát, ahol mások a kulturális kódok, nagyon mást jelent az intimitás és az erotika, feltehetően mást a férfi-nő kapcsolat vagy a személyes történet.

A Hiteles másolat számos eszközt vet be leleményesen a nehézségek áthidalására. Ilyen eszköz a többnyelvűség, a kultúrák - a brit, az olasz és a francia - találkozása és helyenkénti ütközése, a titok, a szerepjáték, a kétértelműség vagy egy olyan sokágú filozófiai és gyakorlati kérdés beemelése a történetbe, mint az eredeti és a másolat témája. Ezek az eszközök hasznosnak bizonyulnak, és meglepően jól teljesíthetnének, ha nem szorítaná háttérbe őket a mindent elsöprő helyszín és a jutalomjáték.

Hogy ne beszéljek rébuszokban: egy francia nő, akinek van egy kamasz fia és egy kis galériája Toscanában, találkozik egy angol íróval, aki a Hiteles másolat című eszszékötetének bemutatójára érkezett Olaszországba. A könyv (vagy a férfi?) felkelti a nő (vagy a testvére, Marie?) érdeklődését, megüzeni, hogy találkozna vele, és a férfi, James Miller (a nőnek hangsúlyosan nincs neve, egyszerűen csak "ő") elmegy a galériába. Nem tudni, miért, de semmi esetre sem kalandvágyból. A galéria nem tetszik neki, a nő idegesíti, nincs kedve sem beszélgetni, sem megvitatni a könyvét. Egyetlen magyarázatot találhatunk az ottlétére: reggel kitették a szállodából, és csak este 9-kor megy a vonata.

Vagy ezek ketten ismerik (valamikor ismerték) egymást? Egy kávézóban házaspárnak nézik őket, és ők belemennek a játékba. A nő lelkesen, a férfi inkább kényszeredetten. Azt nem tudni, miért, de olyan meggyőzően csinálják, hogy gyanakodni kezdünk. Mire kell a nőnek hat példány a férfi könyvéből? Miért nem árulta el neki a gyerek vezetéknevét? De a nő fiával együtt mi sem kapunk választ a kérdéseinkre. Nem lenne ezzel semmi gond, Kiarosztaminak ilyenek a fimjei, ezért szeretjük.

Ám ez egy nyugati film, ahol közbelép a horror vacui. A színteret egy bájos és jelentéktelen kisváros szolgáltatja, amely elhelyezkedése révén aktív részese a toscanai esküvőiparnak. Amikor a környezet végképp átveszi az irányítást, csak annak örülhetünk, hogy az arezzói, sienai, pláne firenzei forgatást csak az amerikaiak engedhetik meg maguknak. Az ürességtől való félelem legbiztosabb jele mégis Juliette Binoche alakítása. Nemcsak szerepet vállalt barátja, a száműzött iráni rendező filmjében, hanem személyes felelősséget is. Bevet mindent, a szépségét, a vonzerejét, színészetének egész arzenálját, hogy legyen mit nézni a vásznon. Magyarán a film ellenében játszik. Kiarosztami ellenében, aki szerint "ha túl sokat akarunk megmutatni, akkor nem mutatunk meg semmit. A néző így aztán üresen távozik a moziból".

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.