Nem tudhatjuk, mi inspirálta a népszerű színésznőt egy újabb Báthory Erzsébet-adaptációra, hacsak nem az a portré, melyen ő és a "vérengző vámpírnő" úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Tény, hogy a kerek 395 éve elhunyt grófnő alakját a mai napig számos titok fonja körül. Sőt, csak az. Ha egy történészkonferencián szavazást tartanának bűnösségét vagy elkövetett, illetve el nem követett tetteit illetően, a bukmékerek az 50-50 százalékos arányra fizetnék a legkevesebbet. Vajon minden dehonesztáló adat a Thurzók és II. Mátyás nyereségvágyból elkövetett, fondorlatos ármánykodásának az eredménye? Vagy a mozi is hozzátette a magáét grófnőnk rossz híréhez? Mi tagadás, múzsai alakja eddig is számos filmest ihletett meg, Borowczyktól Juraj Jakubiskóig, de Jancsó Miklós viselt dolgaiból is van mit rákenni. A lengyelnél leszbikus démon, egyenest a nagy Paloma Picasso tálalásában, a szlováknál (Közép-Európa eddig legdrágább mozijában) inkább reneszánsz műveltségű, intelligens asszony, a magyarnál jól festő fürdős (A zsarnok szíve egyik mellékalakjaként) Nádasdyné. Állítólag Jancsó önálló filmet is szánt neki, később Mészáros Márta is filmre szándékozott vinni, ám törekvéseiket - óvatos becslésem szerint: óriási szerencsénkre - nem koronázta siker.
Delpy e nagyágyúk árnyékában megteszi a tőle telhetőt, azon iparkodik, hogy tisztára mossa az ugyancsak véres szenynyest, és leparkoljon valahol a történészek közt félúton. Nem vitatja, hogy a grófnő egy hordóabroncsszerűségekből ácsoltatott szerkezet és hű szolgái segítségével szűz lányok vérét vette, és magát azzal kenegette, de kicsit fel is menti azáltal, hogy eszét nem más, mint egy fiatalabb férfi, Thurzó István iránt érzett csillapíthatatlan szerelem vette el.
A végén azért elég megható a befalazott Erzsébet aggódása mennybemenetele tárgyában, de a titokhoz sajnos nem jutottunk közelebb, köztünk szólva: akart a fene. Minden úgy jó, ahogy van - még ha ezt Delpy filmjére erős túlzás is lenne ráfogni.
Forgalmazza a Best Hollywood
