film - RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN

  • - greff -
  • 2010. június 10.

Zene

Próbálkoznak, próbálkoznak, de a régi kések újfent élesre fenése csak nem sikerül a hollywoodi horrorok lelkes iparosainak. Udvariaskodhatunk persze, hogy a nagy, ostoba remake-gyártási hullám elénk sodort azért egy-két nézhető darabot is, de minek, ha olyan, amit az eredetijével egy lapon szabadna emlegetni, egy sem készült idáig. A másolatgyártók mindenekelőtt azt felejtik el, hogy az amerikai horrorfilmek alkotói harminc-negyven évvel ezelőtt még fordítottak energiát a korszellem-kiszimatolásra.
Próbálkoznak, próbálkoznak, de a régi kések újfent élesre fenése csak nem sikerül a hollywoodi horrorok lelkes iparosainak. Udvariaskodhatunk persze, hogy a nagy, ostoba remake-gyártási hullám elénk sodort azért egy-két nézhetõ darabot is, de minek, ha olyan, amit az eredetijével egy lapon szabadna emlegetni, egy sem készült idáig.

A másolatgyártók mindenekelõtt azt felejtik el, hogy az amerikai horrorfilmek alkotói harminc-negyven évvel ezelõtt még fordítottak energiát a korszellem-kiszimatolásra. Az 1984-es, eredeti Rémálom azért is tudott nagyot szólni (amellett persze, hogy okos szerkezetre épített, újszerû és hatásos zsánermû volt), mert a Reagan-érára reflektált, azzal például, hogy határozottan a tinédzserek mellé állt, akiket azokban az években különféle idióta szervezetek gyámolítandó csecsemõnek gondolva celluloidszörnyektõl és rockzenekaroktól igyekeztek megóvni a Craven-filmben precízen ábrázolt mérgezõ szülõk helyett.

A 2010-es verziót jegyzõ Samuel Bayer az itt és mosttal nem tud mit kezdeni. Aktuális struktúrák felmutatásáig el sem juthat, hisz' már az alapokkal baj van: gimnazista hõseinek egyetlen olyan gesztusa sincs, ami összhangban lenne e bolygó kamaszainak valóságos viselkedésével. Maradna hát a kreatív vérbalett, de Bayernek nemhogy értékelhetõ saját kunsztokra nem futja, még másolni sem bír tisztességesen. Az eredetibõl átkopírozza ugyan a fantáziadús erõszakjeleneteket, ám ezeket a magolós tanuló versmondási gyakorlata szerint, lélektelenül és hadarva adja elõ. Atmoszférateremtésnek meg jó neki a lecsavart villany és a hangos csörömpölés.

Az InterCom bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.