film - SANCTUM

  • - kg -
  • 2011. március 17.

Zene

A fiú szeretne felnőni az apához, de az apa zord szavak mögé rejti érzéseit, és ez a fiú mérgét csak hevíti. Az apa sosem volt ott, amikor a fiának szüksége volt rá, mert hivatása a polgári otthonok melegétől távolra vetette, pedig egy elismerő szó, egy atyai vállveregetés oly sok mindenre gyógyír lett volna.
A fiú szeretne felnõni az apához, de az apa zord szavak mögé rejti érzéseit, és ez a fiú mérgét csak hevíti. Az apa sosem volt ott, amikor a fiának szüksége volt rá, mert hivatása a polgári otthonok melegétõl távolra vetette, pedig egy elismerõ szó, egy atyai vállveregetés oly sok mindenre gyógyír lett volna. Most képzeljük el ugyanezt 3D-ben. Ha még így sem elég vonzó az ajánlat, toldjuk meg az atyai szigort és a fiúi neheztelést egy bazi nagy víz alatti barlanggal az õserdõben, s egy mélyben rekedt búvárexpedícióval. Így azért mindjárt más a 3D fekvése, mely mégsem az apa-fiú konfliktusokhoz lett kitalálva, hanem hogy ismeretlen világok és láncfûrésszel leszeletelt testrészek lebegjenek el a szemünk elõtt szép komótosan. James Cameron sem azért szerepel a stáblistán (executive produceri minõségben), mert a neve bármikor is összeforrt volna a lélektani drámákkal, hanem, pontosan tudjuk, miért. Azt sem lehet felhánytorgatni egy barlangban rekedt búvárokról szóló filmnek, hogy elõre húzott sorszám szerint hullnak el benne a menekülõk, az meg egyenesen arculcsapása lenne a mûfajnak, ha egy-egy életveszélyes résztáv megtétele elõtt ne hangzana el, lehetõleg a következõ áldozat szájából valamilyen ironikus megjegyzés - a könynyûmûfaji búvárkodásban one-linernek hívják az ilyesmit. Az viszont nem túl nemes húzás, hogy a beígért lélegzetelállítás helyett csak valami kétes D-féleséget akarnak ránk sózni, Monty Python-i minõség viszont, hogy szegényes dimenzióit a film Coleridge Kubla kánját szavaló barlangászokkal igyekszik feldobni.

A Budapest Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.