Két túlsúlyos, a végsõ elpuhulás küszöbén álló értelmiségi (egyetemi tanár és családterapeuta a páros, másoknak csepegtetik a tudást, s adnak életmódtanácsot) válik. Eleinte úgy képzelik, hogy minden simán megy majd, lévén intelligens emberek. Aztán elõbb a férfi, majd a nõ hoz szeretõt a közös házba, a higgadt megbeszélések rejtett tartalma hisztérikus üvöltözésben nyer adekvát kifejezési formát, kitör, s egyre durvul a háború. A feleségét ágyba évek óta nem vivõ, plöttyedt hím mutatós prostituáltat bérel, akivel elõbb csak imitálják, majd gyakorolják is a frusztrált nej által nélkülözni kényszerült együttlétet. ' viszont az exférjnél feltûnõen férfiasabb megjelenésû régi szeretõjét invitálja a házba. Mindeközben a kurvácska nyomát a rettentõ észt maffia üti bottal, amelynek fõnöknõje a váló asszonyka jó édes anyukája, egyszersmind az emberke jó édes apukájának régi szerelme is.
A hely hiányában most fel nem sorolható mellékszereplõk hada szintén komplikált, de elõbb vagy utóbb valamilyen szexuális kapcsolatba bonyolódnak egymással. A szálak különösebb értelem nélkül bogozódnak: minden mindennel kapcsolatba kerül, de semmi semmivel nem áll összefüggésben. A megoldás pedig már az elsõ jelenetbõl is megjósolható.
A film humora csikorog, a perpatvaros küzdelem bemutatása a hetvenes évekbeli magyar vígjáték, a bûnügyi vonal a szintén hetvenes évekbeli csehszlovák krimi színvonalát hozza, hiába van itt Kati Outinen is, a zseniális öcs filmjeinek ikonikus arca. Mert ettõl még ez a Kaurismäki (Mika) nem az a Kaurismäki (Aki).
Forgalmazza az Anjou Lafayette
**
