Kiállítás - Zombik gyufával - Hecker Péter: A festészet jövője

Zene

Világunk tele van elképesztően idétlen figurákkal, abszurd eseményekkel - de miért örülünk mégis, ha e jelenségekkel egy kiállítóteremben találkozunk? Hecker Péter festményei olyan torzító tükrök, melyekben a kisszerűség, a groteszk leválik a valóságról, és önálló életre kel: ott van a szándékoltan sematikus ábrázolásmódban, a térviszonyok gyerekrajzszerűen leegyszerűsített megoldásaiban, az emberalakok egyiptomi sírrajzokra emlékeztető frontális beállításában, vagy a természeti elemek stilizálásában. Ez a látszólag a "vissza az alapokhoz" mottóval illethető művészet azonban nagyon is dupla fenekű: Hecker látásmódja álgyermeki és kváziinfantilis, sajátos, összetéveszthetetlen stílusát pedig leginkább a pszeudogyagya (nem létező) terminus technicusával jellemezhetnénk, miközben nem mentes az iróniától és a derűs kritikai attitűdtől sem.

Világunk tele van elképesztően idétlen figurákkal, abszurd eseményekkel - de miért örülünk mégis, ha e jelenségekkel egy kiállítóteremben találkozunk? Hecker Péter festményei olyan torzító tükrök, melyekben a kisszerűség, a groteszk leválik a valóságról, és önálló életre kel: ott van a szándékoltan sematikus ábrázolásmódban, a térviszonyok gyerekrajzszerűen leegyszerűsített megoldásaiban, az emberalakok egyiptomi sírrajzokra emlékeztető frontális beállításában, vagy a természeti elemek stilizálásában. Ez a látszólag a "vissza az alapokhoz" mottóval illethető művészet azonban nagyon is dupla fenekű: Hecker látásmódja álgyermeki és kváziinfantilis, sajátos, összetéveszthetetlen stílusát pedig leginkább a pszeudogyagya (nem létező) terminus technicusával jellemezhetnénk, miközben nem mentes az iróniától és a derűs kritikai attitűdtől sem.

A Deák Erika Galéria új, impozáns és (a korábbi lakásgalériával ellentétben) az utcáról is könnyen megközelíthető terében a művész tíz új festményt állított ki, melyek többségében nem nehéz felfedezni a művészeti intézményrendszer szereplőinek szánt finom bírálatot vagy az önironikus fricskát, továbbá azt sem, hogy a korábbi képi elemek beemelése, a viszszatérő motívumok alkalmazása egy-egy festmény esetében jóval komplexebb narratívákat kínál fel a látogatóknak. (Ilyen például a Tiger című, táblákkal vonuló egyiptomi alakokat ábrázoló festmény, amely egy jó tíz évvel ezelőtti, egyszemélyes "tüntetés" képének kibontása: az enigmatikus, téren és időn kívül álló alak most társaságot kap, és besorolódik egy rokonszenvtüntetés résztvevői közé.)

Ha hihetünk a kiállítás szóróanyagának, a kiállított művek egy részét a művész által gyufaszálakból készített kicsi makettek inspirálták - és valóban, ott láthatunk megfestve egy Gyufamalmot és egy Gyufaházat. A szabadidejében játékosan fabrikáló művész képe összemosódik olyan, a grand art körében nem jegyzett, általában dilettánsok által végzett tevékenységgel, mint például a türelemüvegek készítése. A kicsiny makettek megfestett mása azonban rögvest pénzben is mérhető értékkel telítődik, hiszen mint a művön olvasható: "Festőnek lenni jó, úgy adok másoknak, hogy közben magamat gazdagítom."A vándorló, más képeken vagy műcímekben megjelenő szlogen nem ismeretlen megoldás Hecker munkáiban, ugyanilyen például a "Gyerekkoromban híres és gazdag festő szerettem volna lenni" kezdetű - bár e kiállításon nem szereplő - "ars poetica" gyakori felbukkanása is, továbbá a műtárgy árának vagy a gyűjtői szerepnek a hangsúlyozása magában a műben ("Úgy szeretem ezt a festményt. Feldobja az irodámat, és az értéke pár év múlva a duplájára nő.").

A művész egyéni kézjegyével korábban összeforrt a szocializmusban megállt idő, a kispolgári lét megidézése. A mostani munkák közül csak egyetlen illeszthető e csoportba: Apa be tudja gyűrni a fülét. Erre utal a Rodolfó képével díszített pulóvert viselő fiú (ki hord manapság ilyet?), s az "Apának" nevezett állandó szereplő jelenléte, aki több alkalommal is számos mutatvánnyal lepte már meg a nagyérdeműt (Apa fejen áll, Apa ugrik). Sajátos, hogy az attrakció, a látványos teljesítmény szinonímiája a (német nyelvből átvett) kunszt (Kunst) - mintha a művészeti piac érdeklődését csakis teljesen extravagáns cselekedetekkel/tárgyakkal lehetne felkelteni. Itt van például a pár évvel ezelőtt még gyermeki ártatlansággal hintázó Pali bácsi, aki most felfedve művész voltát, kissé megöregedve, pocakosan, erősen és tonzúrásan megkopaszodva, piszkafalábain állva a rettentő mélység felett egyensúlyozik (Pali bácsi kötéltáncos, avagy célba ér a festő).

Az intézményrendszert működtető kurátorok, múzeumi dolgozók is megjelennek: az információkat a nagyközönségnek átadó személy feje hiányzik ("kilóg" a képtérből), csak a nevét ismerhetjük meg arcképes kitűzőjéről (Vanessa). Amellett, hogy a művet értelmezhetjük úgy is, mint a közvetítő közegre, az elmélet személytelen és arctalan hűvösségére tett utalást, Heckernél "megszokott", hogy alakjai gyakran rejtőzködnek (háttal állnak, esetenként busóálarcot, rablóharisnyát vagy ufómaszkot viselnek). Hasonlóan nem látható a feje A művészet jövője című festmény egyik technokratára vagy középvezetőre emlékeztető, behelyettesíthető és konfekcióöltönyt viselő alakjának, aki - mint a kitűzőről leolvasható - az egyik művészettörténész résztvevője az azonos című konferenciának. Lehetséges, hogy a művészetről a jövőben az elmélet (a hatalom) dönt, de az is, hogy a festők hasznossága kimerül majd abban, hogy aprólékosan lefessék (akár a régi cégérek piktorai) a fogyasztási javakat (itt a menzai ebédet a tejes dobozzal és a megszámolható borsószemekkel egyetemben). De az mégiscsak utópiának tűnik, hogy előáll az a helyzet, amikor a Művészettől zaklatott látogatók verekednek a múzeumban. A híres festmények előtt hajba kapó, néhol kevésbé sportszerű elemeket (ágyékon rúgás, fojtogatás, szemkinyomás) is alkalmazó öklözők feltehetően a művek értékéről vitáznak ily hevesen (hah, édes álom!), de az ironikus téma mellett nem árt elmerülni az apró, vicces részletekben (hajviselet!), a szándékoltan bumfordi képi együttállásokban.

A kiállítás fő művén egy burjánzó trópusi növényzettel beborított kertben négy férfi áll, és néz szembe a látogatóval, kezükben szorongatva - akár a mártírhalált halt szentek - attribútumaikat, a festőállványt, az ecsetet, a hengert és a vásznat. Éjfélt ütött az óra (látható a karórán), a háttérben a hold keskeny sarlója néz le a jelenetre. Lehet, hogy a kortárs művészek élőhalottak, de a nagy többség számára ez észrevehetetlen. Csak mi látjuk, hogy A festőzombik előjöttek a műteremből.

Deák Erika Galéria, Bp. VI., Mozsár u. 1., nyitva április 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.