Egy családi házban vagyunk, mögötte erdõ, a tizenöt éves kislány szekrényében lakik egy harmincas pasas (a börtön elõl bujkál - állítása szerint), de amint kiteszi a lábát onnan, azonmód rámozdul a mamára. Játszik a történetben az elvált férj is - s valaki igazán gonosz közülük, mit a mûvégre erõsített csavar tudat. Nos, mûvészettörténeti kutakodásaink szerint egy ilyen típusú filmhez, ha az thriller akar lenni, annyi kimondatlan feszültség dukálna, mint amennyit Polanski próbált megmutatni a Kés a vízben c. korai mesterkedésében, vagy legalább annyi kimondott, mint amit Phillip Noyce pakolt a Halálos nyugalomba (mely mindevvel együtt sepedt - jó okkal - a feledés vizébe).
Ellenben zéró feszültséggel nem lehet ilyen filmet csinálni, Daniel Young így a lehetetlent próbálta meg. Nem is sikerült neki.
A Skyfilm bemutatója
**