Film : A nyanya szív (Fűbenjáró bűn)

  • - ts -
  • 2001. július 19.

Zene

Hogy a moziban egy ideje az angolok pisálják a passzátszelet, az immár ordas közhely. Kábé mára csontosodott meg annyira, hogy ők is elhiszik, talán pont ez után a film után áll be az a stáció, mikor már terjeszteni is fogják magukról. Védekezésképp nekünk annyi marad, hogy szétválasszuk azt, ami összetartozik.
Hogy a moziban egy ideje az angolok pisálják a passzátszelet, az immár ordas közhely. Kábé mára csontosodott meg annyira, hogy ők is elhiszik, talán pont ez után a film után áll be az a stáció, mikor már terjeszteni is fogják magukról. Védekezésképp nekünk annyi marad, hogy szétválasszuk azt, ami összetartozik.

Az angol művészfilmet az angol vendéglátó-ipari filmtől. Mert nemhogy összetartozók, de megszólalásig, sőt még utána is kicsit, tök egyformák. Úgy lehet mondani: szociálisan érzékenyek.

Ám míg Mike Leigh, Ken Loach és a többiek az ember beltartalmai felé fordulnak legtöbbször a gondosan ábrázolt miliőből, addig a kommerszek, alapállásukból adódóan váltják erős fontra a már forgalomból is kivont csehszlovák koronát. Ha ilyen árfolyamot Husák álmodni mert volna, reggel rögtön orvosért küld, aztán észbe kapva utánaszól küldöncének, ha doktort nem talál, Soros György is megteszi.

Csakhogy egészen más az a dal, amit a hatvanas-hetvenes évek fordulója táján a csehek az alsó kutyák dicsőségére zengettek, ezredvégi angol torkokból feltörve. Így se hamis, nagyon. Olyan kocsmadal, inni mindenhol jó. Ezek, mint azok: sörös népek. Amit látunk, láttuk már párszor: sörmozi, minden jóra fordul a végén. Pedig itt már az elejétől azon gyötrődik a néző, hogy ebből ugyan hogy fogtok kijönni.

Az ötlet legalábbis morbid. Falusi úrinő rettentő összegű adósságot örököl elhalt urától, mit tegyen, nem ért semmihez, csak a melegágyi kertészkedéshez. Mintha mi sem lenne természetesebb, a szelíd orchideákról vadkenderre vált, jó földijeinek élénk, ám tapintatos asszisztenciájától sújtva. A dolog be is jön, meg nem is. Nem mesélem el, célba értünk.

Mi különbözteti meg a két angol irányt?

A tapintat. Nem azt mondom, hogy Mike Leigh tapintatlan lenne mondjuk azzal a két angol lánnyal, ellenkezőleg. Csak nem zeng másfél órás külön ódát a sajátlagos és hősei sajátjaként is ábrázolt tapintatáról.

Ami eszköz, az nem cél. Az angol vendéglátós mozizók konyhakéseket fabrikálnak, az igaziak pedig élesek. Előbbiek mondják és mutatják, az utóbbiak mindent megmutatnak.

A Fűbenjáró bűn mindezzel együtt sokkal jobb film, mint az a szóvicc, amit a honi címadók fölé fabrikáltak.

- ts -

Saving Grace; színes, feliratos, angol, 2000, 92 perc; rendezte: Nigel Cole; fényképezte: John de Borman; szereplők: Brenda Blethyn, Craig Fergusson, Tcheky Karyo; a Budapest Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.