Film: A nagy pékség (Gárdos Péter: Az utolsó blues)

Zene

Az emberiség legősibb vágya legyőzni a fizika (és az összes létező természettudomány) törvényeit. Szállni, mint madár, csak szárnyak nélkül, egyszerre dáridózni több helyen, császkálni ide-oda térben és időben, nagykanállal enni pirított hógolyót. A mozgókép föltalálása óta kedvenc témája ez a filmeseknek is. Előlépnek a hősök, helyből halhatatlanok, időgépbe ülnek, helyrerakják a trójai háborút Uzival, miegymás. Első - felületes - megközelítésben Gárdos Péter filmje is efféle vállalat bemutatására készült. Bebizonyítani, hogy a lehetetlen nem tart örökké, s ebből rögtön következik a második olvasat is, mely ugyancsak egy közkedvelt mozitípust idéz. Konkrétan azt, amelyik egy látszólag masszívan fölépített életrendszer pillanatok alatti (ez a legtöbb esetben s most is 24 lidérces óra) összeomlását ábrázolja. Néha elég egy véletlen, máskor egy rossz mozdulat, bármi, és startol a katasztrófa. Az adott esetben már az alapszituáció magában hordozza a kalamajka elkerülhetetlen bekövetkeztét, ahogy a nóta is mondja: jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.
Az emberiség legősibb vágya legyőzni a fizika (és az összes létező természettudomány) törvényeit. Szállni, mint madár, csak szárnyak nélkül, egyszerre dáridózni több helyen, császkálni ide-oda térben és időben, nagykanállal enni pirított hógolyót. A mozgókép föltalálása óta kedvenc témája ez a filmeseknek is. Előlépnek a hősök, helyből halhatatlanok, időgépbe ülnek, helyrerakják a trójai háborút Uzival, miegymás. Első - felületes - megközelítésben Gárdos Péter filmje is efféle vállalat bemutatására készült. Bebizonyítani, hogy a lehetetlen nem tart örökké, s ebből rögtön következik a második olvasat is, mely ugyancsak egy közkedvelt mozitípust idéz. Konkrétan azt, amelyik egy látszólag masszívan fölépített életrendszer pillanatok alatti (ez a legtöbb esetben s most is 24 lidérces óra) összeomlását ábrázolja. Néha elég egy véletlen, máskor egy rossz mozdulat, bármi, és startol a katasztrófa. Az adott esetben már az alapszituáció magában hordozza a kalamajka elkerülhetetlen bekövetkeztét, ahogy a nóta is mondja: jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.

Kulka János, a jól menő pék kettős életet él. Budapesten pedagógus asszonyka, helyes gyerek, áldozatkész jó barát, aki egyben szorgos üzlettárs, plusz tartós jólét a sajátja, de a nem túl távoli, ám mégis egzotikus Krakkóban (galambok a főtéren, Eurimage támogatás) is fűti a kemencét nagy erőkkel. Művész, a tájon közismerten honos papságnak fest szép, szőke kedvesével freskót a plafonra, és az nem szakad le, végig, még akkor sem, amikor az összeomlást ábrázolja látványosan késleltetve a rendező.

A szégyentelen péknek módszere van, itthon azt mondja, üzleti út, és könnyen beazonosítható típusú gépkocsiján (mobiltelefonjának márkája és a szolgáltató multi neve a szerkesztőségben) áthajt a másik életébe, és ez működik, csak már nehezen bírja, érthető módon, hisz csalni, hazudozni nem szép, ám fáradságos dolog. S amikor - általa - a néző számára is biztossá válik (voltaképpen a film legelején), hogy ez így tovább nem mehet, egy végtelenbe vesző kocsiút során föltolul neki az egész élete, s mi gazdagabbak leszünk egy örök tanulsággal: mi a fenének két élet annak, akinek egy is sok. Tényleg, minek?

Nem tudjuk meg, de nem baj. Ahhoz ugyanis, hogy ezt a kérdést egyáltalán pedzegessük, először a saját portánkon kéne söpörni, de hogyan is. Lehet-e vagy lehetetlen két életet élni, prakszisból mondhatom: egyet sem sikerül sokszor. Mi minden fogant már abból a motívumból, hogy valaki folyamatosan valamiről lecsúszottnak, lekésettnek érzi magát. "Még nem is éltem, máris megházasodtam" - effélék, tele velük a padlás.

Gárdos Péter külső erők (Paudits Béla alighanem maga az ördög) bevonásával a filmidő első négyötödét tölti azzal, hogy csigázza a nézői várakozást: jaj, mi lesz ebből, hogy lehet ebből kijöni, ha egyszer sehogy. Úgy, sehogy. Talán becsületből vagy valami megmagyarázhatatlan nehézségi erőtől hajtva még összehozza a pék asszonyait, de nem nagyon akar velük semmit kezdeni, leitatja őket, szerintem ezt látta valahol, minden középfajú megcsalós moziban asszony és szerető leisszák magukat a sárga földig, aztán elalszanak (itt is).

A mellékszereplők (a pék anyja és a szeretője, a pék nagybátyja) még elmesélik életük történetét, megjelenik a pék apja is, informálja a nézőt a kétlaki életmód anyagi hátteréül szolgáló sütödék ebül szerzett voltáról, aztán elered az eső vagy eláll, szakasztott, mint az életben. Mi pedig abban a biztos tudatban térhetünk haza, hogy a lelkiismeret-furdalást jobb lesz kerülnünk, mert nem vezet az jóra.

Turcsányi Sándor

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.