Film: Filléres emlékeik (Cs. Nagy Sándor: Aranyváros)

  • Pál Zsombor (London)
  • 2002. október 24.

Zene

Kötelező gyakorlat:
Kötelező gyakorlat:Vizsgált műalkotásunk egyik kétségtelen főszereplője Kovácsy Tibor, aki ha nem főszerepel, akkor olvasószerkesztő, puff neki, ráadásul pont ennél a lapnál, ezen felül a barátom, de én marhára nem vagyok elfogult. Nem, nem és nem. És ha az lennék?

Rövid program: Létezik egy iskola, nemrég hallottam felőlük, amelyik úgy tartja, hogy a heti filmkritika fő feladata eligazítani az olvasót, hogy a mozi, amit látott, most akkor jó volt-e vagy fenét, sőt elengedhetetlen kötelessége meggyőzni az ingadozókat, menjenek-e pont erre a filmre, vagy nyugodtan nézhetik a tévét. Ha nagyon muszájna követni tanításukat, csak annyit mondanék: eredjenek, nyomban.

Cs. Nagy rendező alkotása finom kis minimal art, kiszámoltam, egy forintból csinálták, egy bolond fiúról szól, aki ufó, van benne vélt apa és anya meg egy valóságos kurva, Kovács Lajos jubileumi, tízezredik rendőralakítását hozza, nagyvonalúan és szemrebbenés nélkül, az előbb emlegettem a büdzsét, biztos nem azért, mert megfizették.

Mondta valaki, hogy sokan azt is szeretik, ha a kritika elmeséli a filmet.

Kűr: Én azt szeretem a legjobban, amikor azon kell gondolkozni, hogy valami azért van-e úgy, ahogy, mert úgy hagyták, nem tűnt föl nekik, föltűnt, de tettek rá, direkt olyanra csinálták. Van erre egy roppant egyszerű megoldás, kimondottan önvédelmi jellegű módszer. Minden azért olyan, mert nagy erőkkel olyanra akarták - az győz, aki erről annak dacára bír meggyőzni, hogy én direkt, prekoncepciózusan ebben akarok hinni.

Az Aranyváros hitelt érdemlő felszólalás. Ja, szerintem is létezik az Aranyváros, én is úgyszólván fenntartások nélkül hiszem, hogy van egy Bulgária nevű ország, és ha lefekszem, járok-kelek egyik testből a másikba, míg el nem fáradok.

Hiszek az egy szálon futó, lineáris történetekben, nekem is természetes, ha a szereplők furcsán viselkednek, nagyon bírom, ha morajlik a tenger, és az egyforintos mozi azért is jó, mert nem akar mobiltelefont eladni. Cs. Nagy szereplői - az álrendőr, vélt ufó és a bolond srác egy személyben, a kurva és a tényfeltáró újságíró, illetve a (szó szerint) futottak még mezőny - nagy kedvvel közlekednek e moziban. A néző elseped a zsöllyében, és hesszöli a fővárosi motrozást, a sietve haladó furgont, a kerületet átszelő használt kocsit. Haladnak nagyban, aztán jön, soká-soká, de jóval hamarabb, mint az efféle megoldásoktól várnánk, szóval jön a következő jelenet, bumm. Van vágója a filmnek, biztos tudja, hogy ezt nem így szokták csinálni. Öcsém, ilyenkor lehet szórakozni, hogy most férc ez vagy mozaik.

Olyan mozaik, mint a sakktábla. Bemész a moziba, csengetsz egy csekély összeget, amiért magad dönthetsz, hogy milyen bábu leszel. Az Aranyváros mozaikja viszont nevet rajtad, ugyanazt adja ki lóugrásban, mint akkor, ha csak úgy araszolsz rajta, mint paraszt. Egy, azaz egy darab története van neki, olyan egyszerű az ilyet szeretni. Fekete és fehér, mint a legnagyobbak. Arról szól, hogy az a jó, ha úgy mehetünk testből és lélekből, hogy közben mindegy: akár maradhatnánk is.

Az ilyenre szokás mondani, felületesen, hogy megöli a szépség, de ez fából vaskarika. Ha jobban odafigyelünk, Cs. Nagy Sándor filmje nem engedi meg, hogy jobban odafigyeljünk.

- turcsányisándor -

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."