Film: Heti kretén (A leskelődő)

  • - ts -
  • 2001. július 26.

Zene

Az lenne csak csuda móka, ha visszasírnánk a gyilkost. Mondjuk, aki csak egyszer ölt. Előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból, például egy dúsabb örökség reményében úgy intézte a dolgokat, hogy minden szereplő, uram bocsá´ a néző is azt higgye, hogy merő véletlenségből dőlt rá a közfal a nagybácsira, majd miután mesterkedései végére járt, újra fölvette a munkát, fapofát öltött, mintha nem is ő csinálta volna a bajt, bújt biztos alibi oltalmában.
Az lenne csak csuda móka, ha visszasírnánk a gyilkost. Mondjuk, aki csak egyszer ölt. Előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból, például egy dúsabb örökség reményében úgy intézte a dolgokat, hogy minden szereplő, uram bocsá´ a néző is azt higgye, hogy merő véletlenségből dőlt rá a közfal a nagybácsira, majd miután mesterkedései végére járt, újra fölvette a munkát, fapofát öltött, mintha nem is ő csinálta volna a bajt, bújt biztos alibi oltalmában.

A hivatástudattól hajtott rendőr meg egyenesen kell a fenének. Jöjjenek a betegek, aki egészséges, nem áll zsarunak, ölésre sem adja a fejét, sőt betegbiztosítást köt, hogyha mégis azon kapná magát, hogy fölrobbantott egy zsúfolásig tömött trolibuszt, hát részesüljön hamar szakellátásban.

Jöjjenek a sorozatgyilkosok, de kizárólag nemi eltévelyedéseik mentén operáljanak, hogy a drogfüggő tisztviselőknek könnyebb legyen elbánni velük. Aztán ezek szeressenek egymásba, vagy legalább az egyik a másikba, ha nem fordítva. Mindegy.

A leskelődő című film, azon túl, hogy egy mérföldkő bármiért is, a maga nemében műremek. Ki látott már olyat, hogy egy filmben tökéletesen mindegy minden. Mindegy, hogy hol járunk, hogy kikkel, hogy mikor. Mindegy, hogy mi történik a következő jelenetben, mint ahogy az is, milyen arca van Keanu Reevesnek, s miért olyan.

Megvalósult ím a tökéletes, érdek nélkül való interaktivitás. A néző nem csinál semmit, nem néz, nem gondolkodik, nem nyomkod gombokat, és mégis az történik, amit ő akar, ha egyszer nem akar semmit. Figyeljenek nagyon oda, emberek! Ilyen még nem volt! Elmennek a moziba, fizetnek a pénztárban, beülnek a terembe, sötét lesz, vetítenek egy filmet, aztán hipp-hopp otthon vannak, a vekker jár, de pont annyit mutat, mint induláskor, és nem emlékeznek semmire. Legközelebb jobban vigyázzanak! Minek ez a sok strapa. Utalják át, adják postára a pénzt, vagy várják meg, míg házhoz jön a filmforgalmazók díjbeszedője, esetleg küld egy fizetési felszólítást.

- ts -

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.