Adott ugye egy (házas)pár. Az asszonyka (A szex és Lucia címszerepében megismert színésznő, Paz Vega adja) szép és fiatal, modern dolgozó nő, de semmi extrém, se túlfejlett öntudat, se feminista elhajlás, se vezető állás vagy kiugró kereset, most hirtelen ezek jutottak eszembe, amik ki szokták hozni a pasikból a fundamentalista macho állatot. A férj pár évvel idősebb, jóképű, sármos, foglalkozására nézve kreatív igazgató egy reklámcégnél, átlag felett fizető, átlagosan hajszás munkakör. A kapcsolat a rossz vég felől visszatekintve, flashbackekben idéződik fel, alapjáraton a feleség, Angela nézőpontjából, de ezt az alkotók rugalmasan kezelik: vannak férj-szempontú és általános nézőszögű jelenetek is. Ami közös lényegük, hogy mindegyik célra tart: a rövid bevezetés - szerelem első látásra - után csak olyan képeket látunk a házaspár életéből, amelyek vagy előre vetítik Joaquin erőszakra való hajlamát, vagy az asszonyverés stációit ábrázolják. Valamennyin végigkalauzolnak minket az első pofontól a könnyes, rózsacsokros kibékülésen át az erőszak eszkalációjáig, az állandósuló válsághelyzettől a váláson és a gyerekelhelyezés buktatóin át a zaklatásig és az életveszélyes fenyegetésekig. Feketén-fehéren kiderül, amit mindenki tud: a rendőrség nem segít, a törvény tehetetlen. Angela kénytelen a maga kezébe venni az ügyet.
Nem árulom el a végét, legyen elég annyi, hogy a film vesz egy éles kanyart, és átfordul merészen fikciósba, az alkotók egy kifordított Viridiana-idézettel tisztelegnek a nagy spanyol mester előtt, majd felcsendül a szenvedélyes főcímzene, az Enyém vagy, természetesen nem a Tankcsapda, hanem egy érett női hang tolmácsolásában.
- brz -
A Budapest Film bemutatója
