„Silberhaus polgármester háza ünnepel. Karácsony éjszakán egy nagy fenyőfát állítanak fel a szalonban – lágy, lassú zene, 64 ütem. A fenyő kigyúl – pattogó zene, 8 ütem. Vendégek érkeznek, és gyermekek sietnek utánuk – tüzes, vidám zene, 24 ütem, ámultan csodálkoznak – tremolo.” Bizony megfellebbezhetetlenül elérkezett a karácsonyi szezon, amikor nemhogy a csapból is Csajkovszkij Diótörője folyik, de még a Simpson család krónikus sárgaságban szenvedő tagjai is e szvit jogdíjmentes dallamaira kívánnak nekünk boldog ünnepeket. A balett számára dolgozó Csajkovszkijt pedig ily aprólékosan instruálta a legendás Marius Petipa, amint az fentebb olvasható. A tehát gúzsba kötve táncoló komponista meg a spiccen illegő cári balett együttműködése mindenesetre gyümölcsözőnek bizonyult, s erről korántsem csupán az ilyenkor obligát operai Diótörő-sorozat tanúskodhat. Merthogy a Müpában december 22-én és 23-án valóságos Diótörő-napok lesznek: a Szegedi Kortárs Balett előadásaival, valamint a Kocsis Zoltán által megteremtett hagyomány jegyében két bábos produkcióval, ahol is a Nemzeti Filharmonikusokat vezénylő karmester immár Madaras Gergely lesz (Nemzeti Hangversenyterem, december 23., tizenegy és hat óra). De felhangzik a Diótörő-szvit a Concerto Budapest karácsonyi koncertjén is, ahol az első rész főszáma bizonnyal Rachmaninov II. zongoraversenye lesz, a felívelő pályájú Anna Vinnickaja (képünkön) szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, december 18., fél nyolc). Az Óbudai Danubia Zenekar Karácsonyi ének fantáziacímű hangversenyén pedig ugyanez a szvit már Duke Ellington bedolgozásával hangzik majd fel, lezárva a megelőző Mozart-programot (Zeneakadémia, december 21., fél nyolc).
Az ilyenkor, lám, szinte ellenállhatatlan csábításnak talán csak a Fesztiválzenekar meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara tud majd ellenállni. Az utóbbi együttes, összeszövetkezve a Magyar Rádió Énekkarával és Gyermekkórusával, két kortárs ünnepi kompozíciót, Tóth Péter Karácsonyi kantátáját és Vajda János Karácsonyi concertóját szólaltatja meg Bach I. zenekari szvitjének nyomában (Zeneakadémia, december 20., fél nyolc). A Fesztiválzenekar évzáró koncertjeinek változatos programján pedig azért ott szerepel majd Csajkovszkij, de a Rokokó-variációkkal, melynek csellószólistája Várdai István lesz (Zeneakadémia, december 26., 27. és 28., háromnegyed nyolc). Takács-Nagy Gábor karmester Beethoven és Mendelssohn szélső pontjai közé romantikus, s többnyire francia zenéket válogatott, így felhangzik majd e koncerteken a repertoár leghíresebb szimfonikus scherzója is, vagyis Dukas Bűvészinasa.
„Elment hát a vén varázsló, / Végre nincs ma itt a mester! / Szellemeit én varázslom / Élni-halni most az egyszer!” Így kezdődik a Dukast megihlető Goethe-vers, ám a mi varázslóink, akik persze nem vének, legfeljebb korosak, még csak most fognak megérkezni. William Christie például saját együttese, a Les Arts Florissants élén tér vissza hozzánk, nem kisebb művet, mint Händel Messiását megszólaltatni (Nemzeti Hangversenyterem, december 17., fél nyolc). Fischer Ádám pedig a Felvilágosodás Korának Zenekarát és a Purcell Kórust vezényli majd újév napján: az ilyenkor már megszokott, de soha meg nem unt másik oratóriumcsodát, Haydn várt és elvárt Teremtését elénk bocsátva (Nemzeti Hangversenyterem, január 1.)
