A vajdasági gyökerû, tematikus számaival jó esetben negyedévente jelentkezõ Ex Symposion hol írói életmûveket jár körül (Danilo Kistõl Nabokovon át Tar Sándorig), hol évek múltán is emlékezetes, nívós szakmai összeállításokat rak össze (például Nietzschérõl vagy a "gonosz banalitásáról"), de gyakran egy-egy hívószó szervezi össze az anyagot (Pletyka, Vándor, Kuka). Utóbbi vonulathoz áll közel a rendszerváltás és vidéke szubjektív bebarangolása. A kulcsszó és a lapszám legnagyobb erénye a vállalt személyesség. Elég arra utalni, hogy a belsõ illusztrációk zömét a szerkesztõ, Pályi Sándor Márk gyerekkori röplapjai, politikai plakátjai adják, de nem sok mindent takargat volt egotripperünk, Kõszeg Ferenc sem - K. történeteit gyerekei kommentálják kritikusan, okosan. Szilágyi Ákos arról beszél egy remek interjúban, hogy a gyerekkorban az emlékek lenyomódásának módja "nem történelmi, hanem mágikus", és ez derül ki a szám gerincét adó, változó színvonalú visszaemlékezésekbõl is. A köztársaság kikiáltása annyit jelentett, hogy elmarad a matekóra, a március 15-i koszorúzásból pedig az marad meg, hogy "én itt csak seggeket látok". A gömb alakú mászókában megalakul a Magyar Agrálpárt, tagjai: "Németh Mikiegér, Bush, Pozsgay, Kojak, Gorbacsov és az Amerikai Nindzsa." Fontos nevek abból a néhány évbõl, amikor a felnõttek gyerekké váltak, a gyerekek meg felnõttek picit.
88 oldal, 800 forint
****
