folyóirat - EX SYMPOSION - RENDSZERVÁLTÁS GYEREKSZEMMEL

  • - urfi -
  • 2010. június 10.

Zene

1993. december 12., vasárnap.
1993. december 12., vasárnap. Üresek a játszóterek, mindenki a Disney-délutánt nézi. De a nagy kedvenc, a Kacsamesék közepén hirtelen elsötétül a képernyõ, gyászzene szól, aztán megjelenik egy ismerõsnek tûnõ férfi fényképe, akirõl közlik, õ a miniszterelnök, és hogy elhunyt. Antall József és Dagobert bácsi találkozása a mai huszonévesek egyik legfontosabb generációs élménye, kis túlzással traumája: sokaknak "ez volt az elsõ találkozása a halállal, és egyúttal a politikával is" (Jekel András).

A vajdasági gyökerû, tematikus számaival jó esetben negyedévente jelentkezõ Ex Symposion hol írói életmûveket jár körül (Danilo Kistõl Nabokovon át Tar Sándorig), hol évek múltán is emlékezetes, nívós szakmai összeállításokat rak össze (például Nietzschérõl vagy a "gonosz banalitásáról"), de gyakran egy-egy hívószó szervezi össze az anyagot (Pletyka, Vándor, Kuka). Utóbbi vonulathoz áll közel a rendszerváltás és vidéke szubjektív bebarangolása. A kulcsszó és a lapszám legnagyobb erénye a vállalt személyesség. Elég arra utalni, hogy a belsõ illusztrációk zömét a szerkesztõ, Pályi Sándor Márk gyerekkori röplapjai, politikai plakátjai adják, de nem sok mindent takargat volt egotripperünk, Kõszeg Ferenc sem - K. történeteit gyerekei kommentálják kritikusan, okosan. Szilágyi Ákos arról beszél egy remek interjúban, hogy a gyerekkorban az emlékek lenyomódásának módja "nem történelmi, hanem mágikus", és ez derül ki a szám gerincét adó, változó színvonalú visszaemlékezésekbõl is. A köztársaság kikiáltása annyit jelentett, hogy elmarad a matekóra, a március 15-i koszorúzásból pedig az marad meg, hogy "én itt csak seggeket látok". A gömb alakú mászókában megalakul a Magyar Agrálpárt, tagjai: "Németh Mikiegér, Bush, Pozsgay, Kojak, Gorbacsov és az Amerikai Nindzsa." Fontos nevek abból a néhány évbõl, amikor a felnõttek gyerekké váltak, a gyerekek meg felnõttek picit.

88 oldal, 800 forint

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.