folyóirat - PRIZMA: EROTIKA ÉS PORNOGRÁFIA

  • - urfi -
  • 2010. szeptember 16.

Zene

Jörg Buttgereit német rendező - aki Blutige Exzesse im Führerbunker című nazisplotationjében színészileg megformált egy "válogatott testrészekből összefércelt árja tenyészbikát" - 1987-es Nekromantikjában Robert, a hullaeltüntető cég alkalmazottja hazalop egy holttestet, és barátnőjével hármasban élnek boldogan. De Betty lelép a hullával, Robert pedig kivégzi magát.
Jörg Buttgereit német rendezõ - aki Blutige Exzesse im Führerbunker címû nazisplotationjében színészileg megformált egy "válogatott testrészekbõl összefércelt árja tenyészbikát" - 1987-es Nekromantikjában Robert, a hullaeltüntetõ cég alkalmazottja hazalop egy holttestet, és barátnõjével hármasban élnek boldogan. De Betty lelép a hullával, Robert pedig kivégzi magát. A Nekromantik 2 képsorain már Monikát látjuk, aki kiássa Robert testét, és viharos érzelmi fordulatok után lefejezett szerelme nyakára helyezi a rothadó corpus fejét. Az így kapott élõhalott szeretõvel való aktus során méhében gyermek fogan. Az elõbbiek alapján kevesen haboznánk a két mûalkotást mint értelmetlen, elmebeteg trashfilmet félredobni, vagy éppen undorodva röhögni rajtuk. De Nemes Z. Márió azt mondja, ennél többrõl van szó: Buttgereit nem kevesebbet tesz, mint "a romantikus szerelmi és giccskultusz radikalizálásával egyszerre tárja fel a polgári érzékenység nekrofil esztétikáját és a klinikai tekintet embertelenségét. A holttest idegensége így egy olyan hisztérikus humanizmus alapjává válik, mely az ember és az emberi rekvizitumok iránti bonyolult szeretetet hirdeti." Remek tanulmánya végére ezt az olvasó még hajlamos is elhinni neki.

A fentiekbõl talán nyilvánvaló, hogy a tavaly indult filmmûvészeti folyóirat harmadik száma a pornó közhelyes és hatásvadász témáját nem éppen a könnyebbik végén ragadja meg. Még a kötelezõ körök is izgalmasak a "pornófilm realista esztétikájáról" és a homevideókról. A kísérleti és kisjátékfilm rovat (ami most fõleg Peter Tscherkassky munkásságára fókuszál) hiánypótló voltát már a lap indulásánál is üdvözöltem, és azóta a kritikák is kinõtték gyermekbetegségeiket. A képregény gyenge, a házipornós Palahniuk-novella erõs. A témája ellenére elsõsorban azért a vájt fülû olvasóknak ajánlható lap ráadásul valószínûtlenül jól néz ki - kár, hogy egy olvasás után lapjaira esik szét.

120 oldal, 690 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.