Lemez

Foxygen: Hang

  • - minek -
  • 2017. március 23.

Zene

A kaliforniai Foxygen duó története valóságos tündérmese apróbb mágikus kitérőkkel és a tagokat sújtó rontó varázslatokkal kiegészülve. A poptörténet óriási szeleteit élvezettel recikláló kettős, a szólóban is aktív Jonathan Rado billentyűs-gitáros-mindenes és az egzaltáltan önveszélyes színpadi produkcióiról elhíresült Sam France énekes voltaképpen már tinédzserként is legendának számított. Első albumukat, a 2007-es The Jurrassic Exxplosion Philippicet 15 évesen vették fel, de a 2013-as a We Are The 21th Century Ambassadors Of Peace And Magic a diszkrét világhírt is elhozta nekik. Úgy tűnt, ez a hírnév kinyírja őket, de a két évvel ezelőtti hivatalos búcsúturné után mégis összerakták a most megjelent Hang című, a maga bő félórájában is igen tömény albumot, ami sok tekintetben más, mint eddigi lemezeik.

A Hangen nem csak vendégzenészek sora játszik – például Steven Drozd a Flaming Lipsből –, de egy nagyzenekar is Matthew E. White irányításával, ami kellően megvastagítja a hangzást, s ennek hála, nemcsak stilizáltan, de a maga érzéki teljességében, minden hangkulisszájával együtt idézhető meg a Foxygen egyik legkedvesebb zenei korszaka, az 1970-es évek eleje-közepe. Már a felütésnek szánt Follow The Leader bombasztikus nagyzenekari soulorgiája is letarolja a hallgatót, de az Avalon Bowie-ra, a Roxy Musicra, úgy általában a glamrock aranykorára kikacsintó allúziója még erősebben beszippant, pláne, hogy France előveszi kedvenc, Lou Reed Berlin-korszakából kölcsönzött tónusát, amit megtart a következő dalban (Mrs. Adams) is. A lemez kegyetlen, néha paródiába hajló öniróniája a szövegében-zenéjében musicales Americában a legerősebb, amit a steel gitárban fürdő, megkapó country rock On Lankershim követ. Az album vége viszont már Elton John, Billy Joel, majd egyre inkább Meat Loaf magasságaiba emelkedik, s ezt azért a koncepció nagyszerűségét mélyen átérző befogadó sem könnyen tolerálja.

Jagjaguwar, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.