mi a kotta?

Igen siralmas komédia

  • mi a kotta
  • 2017. március 23.

Zene

„Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon, / Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon. / Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja / És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja. / Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen, / Mely a szeretőket választja irégyen, / Melynek hasadékán két szerető szája / Suttogott örömmel, senki ne csudálja. / Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya, / A holdat jelenti; mert mindenki tudja, / Holdvilágon összejőni nem rettegtek; / Az Ninus sirjához találkozót tettek. / Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán, / Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván, / Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté; / Futtában szegény a kendőjét elveszté; / Melyet összetépvén annak véres szája, / Imhol jő Pyramus deli szép formája. / Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében, / Mártja kemény kardját kínos kebelében. / Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta, / Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra, / Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők / Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.”

Ismerhetnénk akár Ovidiustól is, ám a legvalószínűbb mégiscsak az, hogy Pyramus és Thisbe antik története innen, vagyis a Szentivánéji álomból, még pontosabban Vackor, Zuboly és iparostársaik „igen siralmas komédiájából” ismerős a legtöbbünk számára. A Müpa Régizene Fesztiválján most a rege operaváltozata, egy tragikus intermezzo vár majd ránk, méghozzá nem kisebb 18. századi mester, mint Johann Adolf Hasse életművének utolsó szakaszából (Nemzeti Hangversenyterem, február 27., fél nyolc). A Pyramus és Thisbe előadói Fabio Biondi és együttese, az Europa Galante zenészei lesznek, társulva három jeles és korszak-specialista operaénekessel, akik közül Vivica Genaux-nak okvetlenül tapsoltunk már Pesten. Bő két éve ugyanis barokk dívák párbajának résztvevője volt a Müpában, méghozzá Simone Kermesszel (képünkön) a másik sarokban, aki most ugyancsak visszatér a körünkbe: egy áriaesttel, melynek tematikáját a vihar, az égi háború szolgáltatja, s melynek kísérő zenekara a Cappella Gabetta lesz (Nemzeti Hangversenyterem, március 1., fél nyolc).

A Zeneakadémián egy másik fesztivál, a múlt héten már szintén emlegetett Cziffra Fesztivál záró eseményei jutnak az előttünk álló napokra. Így előbb Rost Andrea és Balázs János ZongOpera fantáziacímű közös programja (február 24., fél nyolc), majd vasárnap este az idei fesztivált bevégző gálahangverseny vár reánk, az utóbbi estén (február 26., fél nyolc) Balázs mellett Mischa Maisky és a Liszt Ferenc Kamarazenekar felléptével.

Végül egy operaprodukció a Zeneakadémia Solti terméből: az Opera rendezésében, az ilyentájt immár hagyományos, szolidan bevezetett Late Night-sorozat újabb estéivel (március 3. és 4., kilenc óra). Hungarian Late Night – ez az idei cím, amely ezúttal is két darabot ígér: a tavaly elhunyt Lendvay Kamilló tévéoperaként emlékezetes művét, A tisztességtudó utcalányt, valamint egy ősbemutatót, azaz Mezei Gábor Péter Ravatallal szemben című operáját. A Lendvay-egyfelvonásos címszereplője Keszei Bori, a Mezei-mű három szereplője pedig Ducza Nóra, Szalontay Tünde és Sándor Csaba lesz, a zenei irányítás feladatát pedig Vajda Gergely fogja ellátni.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.