Koncert

Frontvonalban

Johnny Marr

  • Nagy István
  • 2019. szeptember 22.

Zene

Előfordult, hogy a The Smiths gitárosának pályafutását Jimmy Page-éhez hasonlították, de az analógia egyre kevésbé állja meg a helyét. Hiszen a Led Zeppelin gitárosa a zenekar feloszlása után kevés értékelhető dolgot alkotott, Marr viszont a Smiths megszűnését követően menő együttesek tagja lett (The The, Electronic, Modest Mouse, The Cribs), hogy azután az ötvenes éveibe lépve kiváló szólóelőadóként mutatkozzon be. A gitározása több generációra volt óriási hatással: ha csak a briteket nézzük, olyan nevek merítettek tőle ihletet, mint John Squire (Stone Roses), Bernard Butler (Suede), Noel Gallagher (Oasis) vagy James Dean Bradfield (Manic Street Preachers), de említhetnénk magyar részről a HS7-es Ábrahám Zsoltot is. Marr továbbá énekelni is tud, bár ezt a képességét frontemberként nem igazán kamatoztatta a 2010-es éveket megelőzően. Első igazi szólóalbumát (The Messenger, 2013) 49 évesen adta ki, azóta pedig két újabb nagylemeze jelent meg – mind a három izgalmasra sikerült.

Marr 2010-ben már járt a Szigeten a Cribsszel, most végre az első magyarországi szólókoncertjére is sor került. Nincs semmi cicoma, csak egy nagy „Johnny Marr” feliratú molinó, plusz négy zenész a színpadon (rajta kívül egy dobos, egy basszusgitáros és egy billentyűs-gitáros, akik mind jóval fiatalabbak nála). Nyitásként a pár hónapja kiadott kislemez, a világvégét bulizással ünneplő Armatopia csendül fel, de másodiknak már a Smiths Bigmouth Strikes Again című számát kapjuk. Marr igyekszik nem kopírozni Morrissey stílusát, és meglepően jól énekli el a dalt. Az ezt követő Day in Day Outban merészkedik ki először a kifutóra, hogy lenyomjon egy szédületes gitárszólót, később pedig törökülésbe ereszkedik, majd a földön fekve szólózik. Szerencsére a forradalmi gitáreffekttel bíró How Soon Is Now sem marad ki, de két Electronic-szám is elhangzik. (Ez volt az a három lemezt megérő zenekar, amelyet Marr a 90-es években a New Order frontemberével, Bernard Sumnerrel alapított.)

A koncert talán legnagyobb meglepetése a Depeche Mode-féle I Feel You feldolgozása, majd jön a This Charming Man és a legnagyobb szólósláger, az Easy Money. Aztán egyszer csak Marr köszönetet mond az aznap a nagyszínpadon szintén fellépő Frank Carternek és a Foo Fightersnek, dühösen hozzátéve, hogy „és másnak kurvára nem!”. Majd lenyomja a There Is a Light That Never Goes Outot, és köszönés nélkül levonul a színpadról. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az utána fellépő Twenty One Pilots lerövidíttette a Marr szettjét, a gitáros ugyanis más fesztiválokon jóval több dalt ad elő. Szóval a búcsú egy kicsit keserű, de remélhetőleg egy klubkoncerten majd sikerül mindent rendesen bepótolni.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 13.

Neked ajánljuk