Furcsa (Ultrahang-est a Városi Színházban)

  • - bogi -
  • 2001. október 11.

Zene

"Egy csomó fontos dolog történik a mai elektronikus zenében, ami kimarad az itthoni közfigyelemből. Kár lenne, ha más korábbi úttörő zenei kezdeményezésekhez hasonlóan ezek is csak tíz év késéssel érkeznének be hozzánk. Ezért kell most beszélnünk róluk, s mivel más nem teszi meg, az Ultrahanggal kívánok megfelelő publicitást adni e jelenleg még periferiális zenéknek" - mondja Nun András, az Ultrahang Alapítvány megalapítója. A másfél éve működő alapítvány az "új zeneszerzési és előadói technikát használó" művészeket s ezek "új hangzással és esztétikával bíró műveit" igyekszik népszerűsíteni. Az átvett idézetek kényszerűek, nem igazán lehet műfajhoz, hangzáshoz, esetleg ritmusképletekhez kötni e muzsikákat, maximum annyiban, hogy leginkább otthoni hallgatásra ajánlottak. Szóval vajmi kevés az esélye, hogy mondjuk egy mostani Coil- vagy Scanner-felvétel a slágelistán tűnjön fel, de szerintem elsősorban nem a sznobizmus felelős számos, ezen a téren működő zenekar kultuszstátusba kerüléséért. Na ja, ezek a zenék furcsák, tehát helyből adódik a hype-olás lehetősége, de ezzel együtt - kissé sarkítva - tényleg izgalmasak. Részemről legalábbis, ha éppen érdekfeszítésileg kívánok tájékozódni az aktuális zenei felhozatalból, akkor az Ultrahang honlapjára (http://uh.hu) látogatok. A lemez- és rendezvényajánlók, külföldi koncertbeszámolók, interjúk, hallgatnivalók lelkes közlése és folytonos újítása mellett az Ultrahang a közeljövőben indítja be lemezsorozatát havi két megjelenéssel. A limitált példányszámban, speciális tokban kiadott CD-k a hazai, bevett műfajokhoz kevéssé köthető zenéket hivatottak bemutatni, alkalmanként két külön előadó önálló albumával. Az első sorozat tizenkét lemezének lefutása után az összes lemezt megvásárló gyűjtők egy, a tizenkét albumot összefogó, az előadókról és lemezükről további információt tartalmazó lefűzős könyvecskét kapnak ajándékba.
"Egy csomó fontos dolog történik a mai elektronikus zenében, ami kimarad az itthoni közfigyelemből. Kár lenne, ha más korábbi úttörő zenei kezdeményezésekhez hasonlóan ezek is csak tíz év késéssel érkeznének be hozzánk. Ezért kell most beszélnünk róluk, s mivel más nem teszi meg, az Ultrahanggal kívánok megfelelő publicitást adni e jelenleg még periferiális zenéknek" - mondja Nun András, az Ultrahang Alapítvány megalapítója. A másfél éve működő alapítvány az "új zeneszerzési és előadói technikát használó" művészeket s ezek "új hangzással és esztétikával bíró műveit" igyekszik népszerűsíteni. Az átvett idézetek kényszerűek, nem igazán lehet műfajhoz, hangzáshoz, esetleg ritmusképletekhez kötni e muzsikákat, maximum annyiban, hogy leginkább otthoni hallgatásra ajánlottak. Szóval vajmi kevés az esélye, hogy mondjuk egy mostani Coil- vagy Scanner-felvétel a slágelistán tűnjön fel, de szerintem elsősorban nem a sznobizmus felelős számos, ezen a téren működő zenekar kultuszstátusba kerüléséért. Na ja, ezek a zenék furcsák, tehát helyből adódik a hype-olás lehetősége, de ezzel együtt - kissé sarkítva - tényleg izgalmasak. Részemről legalábbis, ha éppen érdekfeszítésileg kívánok tájékozódni az aktuális zenei felhozatalból, akkor az Ultrahang honlapjára (http://uh.hu) látogatok. A lemez- és rendezvényajánlók, külföldi koncertbeszámolók, interjúk, hallgatnivalók lelkes közlése és folytonos újítása mellett az Ultrahang a közeljövőben indítja be lemezsorozatát havi két megjelenéssel. A limitált példányszámban, speciális tokban kiadott CD-k a hazai, bevett műfajokhoz kevéssé köthető zenéket hivatottak bemutatni, alkalmanként két külön előadó önálló albumával. Az első sorozat tizenkét lemezének lefutása után az összes lemezt megvásárló gyűjtők egy, a tizenkét albumot összefogó, az előadókról és lemezükről további információt tartalmazó lefűzős könyvecskét kapnak ajándékba.

A weboldalszerkesztés és a CD-kiadás mellett az Ultrahang koncertek szervezésével is próbálja közelebb hozni ezt a nálunk még kevésbé ismert zenei világot. A Városi Színházban október 13-án fellépők listája ugyancsak ígéretesnek tűnik. Az est két külföldi vendége, a Pan Sonic és a COH egyaránt részese volt annak a nagyszabású CD-sorozatnak (Raster/Noton: 20 to 2000), amely tavaly elnyerte a linzi Ars Electronica nagydíját. A japán elektronikai cég perrel való fenyegetéséig Panasonic néven működő finn duó már járt nálunk egy elég szerencsétlen kimenetelűre sikeredett műsorral (a program közben döglött be a cuccuk), s bizonyítási vágyuknak nagyban köszönhető, hogy sok más európai fellépésükkel ellentétben az itteni koncertjüket nem mondták le. A COH név mögött az orosz Ivan Pavlov áll, aki évek óta egy stockholmi egyetemen végez akusztikus kutatásokat, s szakterülete, a közlekedésizaj-csökkentés eredményeit a lemezein is alkalmazza. Ivan Pavlov legutolsó lemezét éppen a Coillal közösen készítette, sőt szeptemberben közös koncertet is adtak Moszkvában.

A Nicron a hazai Porousher zenekar (http://porousher.net) egyik tagját, Olejnik Zsoltot (Nox) takarja, szólóanyagát a már említett Raster/Noton kiadó jelenteti meg a közeljövőben.

Egyeseknek talán képtelenségnek tűnik, hogy korunk elektronikus zajai lehetnek kifinomultak is, mégis úgy hiszem, valami ilyesmit tapasztalnak majd, akik elmennek a rendezvényre. Ráadás kedvcsinálóként: az első száz látogató nem csupán egy élménnyel, de egy Ultrahang-válogatás-CD-vel is gazdagabban térhet haza.

- bogi -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.