Film: Az élet kép (Titanic 2001)

  • Orosz Ágnes
  • 2001. október 11.

Zene

A fesztivál, mely a szervezők szerint mára elérte a még kézben tartható méreteket, idén a megszokott húzónevek nélkül fut, de az újabb nézettségi adatok bizonyára igazolni fogják, hogy már ezt is megteheti.
A fesztivál, mely a szervezők szerint mára elérte a még kézben tartható méreteket, idén a megszokott húzónevek nélkül fut, de az újabb nézettségi adatok bizonyára igazolni fogják, hogy már ezt is megteheti.Voltaképpen kár, hogy a hangulatos Toldi mozi visszaszorult a tágasabb Kossuthhoz képest, amiért ugyan sokban kárpótol a szomszédos cukrászda, mint az Amélie-típusú filmek nézésének szerves része. Eddig mindenképpen

vezetnek a vidám filmek,

ezért meg például az ember már önmagában is sok mindent hajlamos megbocsátani a franciáknak, de annyi biztos, hogy a sok pénz és különösebb mondanivaló hiánya ritkán tűnik ennyire jó kombinációnak, az utóbbi elfedésére alkalmazott irónia pedig többnek önmagánál. Benne a Montmartre-ra reinkarnálódott Audrey Hepburn csodálatos kettős életét a "ha már adsz, ne adj keveset" szellemében éli, titokban segít a körülötte élőkön, megleckézteti a gorombákat, és folyton cinkosan ránk mosolyog, mindezt egy ellenállhatatlanul színpompás képi világban, voltaképpen a giccsesebb párizsi képeslapokból összerakva, de úgy rendesen. Tényleg semmi nem lóg ki; rímszerűen ismétlődő beállításokkal, keresztutalásokkal még impozánsabbá tett poénrengeteg az egész, amibe nem nehéz belefeledkezni.

Másfajta, de szintén sajátos humor az Együttlété, melynek rendezője tavaly a Kurva Amallal mutatkozott be, és itt is jóindulattal szemléli szereplői érzelmi esendőségét, anélkül nevettet, hogy kiszolgáltatná őket. A hetvenes éveket szintén demitizáló Jégviharral ellentétben játékosan, alapvetően optimistán fejezi be a hippikommunában játszódó történetet. A voltaképpen főszerepet játszó gyerekek természetesen belülről bomlasztják a rendszert, nemcsak azzal, hogy húst és tévét követelnek, hanem érzelmileg is alapvetően más hozzáállást igényelnének a szüleiktől, mint amivel azok éppen kísérleteznek, s ez azzal is jár, hogy a felnőttek időnként kicsit kiszámítható (de szerencsére mindig kellő iróniával kezelt) viszonyainál az ő reakcióik sokkal hitelesebbnek és érdekesebbnek tűnnek. Moodysson kedves, érzékeny filmje alapvető kérdéseket vet fel a társas kapcsolatokról, és ezért az sem olyan zavaró, hogy a sok szereplő közül néha mintha teljesen elfeledkezne párról.

A Korcs szerelmek szereplőit a címbeli kutyákon kívül egy baleset köti össze, a fiatal munkanélküli, a híres modell és a titokzatos hajléktalan ily módon a film közepe felé találkozik, történeteiket előtte és utána párhuzamosan láthatjuk, de a filmidő háromfelé oszlik aszerint, hogy melyikükön van a hangsúly. Octavio a kutyáját viadalokra nevezi be, hogy a pénzből elszöktethesse bátyjának a mexikói valóságba kicsit belefásult feleségét; Valeria összeköltözik nős szeretőjével és kutyájával, akiért aztán képesek felverni egy vadiúj lakás padlóját; Chivo, az exgerilla befogadja Octavio sebesült kutyáját a sajátjai mellé, mire az megöli azokat. Bár a dolog nem előzmények nélkül való, ne várjunk itt Tykwer-féle precizitást, beletelik egy kis időbe, hogy kirajzolódjanak a szálak, a mexikói rendező filmje semmiképpen sem tűnik túlszerkesztettnek, igaz, soha nem is áll igazán össze. A gettó-Levi´s reklámesztétika a kutyaviadalokban tetőfokára érő nyerseséggel ötvözve mégis jobbára elfeledteti az individuális történetek haloványságát.

A fényképezés szintén nagyot dob a Mélyvízen, de még így sem tűnik többnek egy korrekt NYU-vizsgafilmnél, bár akár a két főszereplő (Tilda Swinton, Goran Visnjic) miatt is érdemes bemenni. Mit tesz egy jó anya, ha kiskorú meleg fia szeretőjét egy reggel holtan találja a ház előtt? Jelen esetben fogja magát, eltünteti a hullát, és aztán kérdez. A rendőrség nem is nagyon zargatja, a helyi keresztapa viszont zsarolná, de hiába, a szülői teendők mellett nem marad idő a pénzfelhajtásra. Szerencséjére saját neurózisát csakhamar sikerül átragasztani a jóképű pénzbehajtóra is, ám innentől leült a film, s csak az hozott némi izgalmat, amikor a sajtóvetítésen elszakadt a szalag. Akárcsak A vámpír árnyéka című film zseniális kulcsjelenetében, amint Murnau halhatatlan vámpírklasszikusát forgatja éppen Közép-Európa egyik erdejében. A rendező, hogy a kívánt hatást elérje, a főszerepet játszó színésze kilétét igyekszik mindenki előtt eltitkolni, csakhogy egyre nehezebb kordában tartania az igazi vámpírt, akit szerződtetett. Kettőjük párharca ez a

metaforákkal gazdagon átszőtt

film, mely egyben képes felkelteni a mára már jobbára halott műfaj keltette összes érzést. Bár természetesen Max Schneck a valóságban nem volt vámpír, az egész egyszerre hatásos és szeretnivaló; remek például a film elkészültéért felelős férfiak mindvégig machós viselkedése vagy a felismerhetetlenségig maszkírozott Willem Dafoe tragikomikus vámpírja.

Az évtized másik nagy német expresszionista klasszikusát, a Metropolist idézi egyébként az azonos című anime (mindkét eredeti szerepel az Örökmozgó műsorán), mely inkább egyfajta értelmezés, mint remake, és persze a műfaj nagyágyúi jegyzik. Ennek megfelelően teljesen jó, még ha a végkifejletéről vélhetően mindenkinek ugyanaz jut is az eszébe.

Orosz Ágnes

Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, 2001. október 4-14., Kossuth, Toldi, Örökmozgó

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?