Lemez

Perihelion: Hold

  • Vincze Ádám
  • 2016. július 23.

Zene

Ha összeállítanánk egy képzeletbeli listát a tágan értelmezett magyar rockszíntér előadói közül, akikre mindenképp érdemes odafigyelni, mert szép csöndben elkezdtek meghatározó jelenségeivé válni az under­groundnak, akkor a Perihelionnak mindenképp rajta lenne a helye. A debreceni csapat persze egyáltalán nem fiatal: több név- és egy angolról magyarra váltás után jutottak el a külföldi kiadóig és a Zeng című tavalyi nagylemezig, amely előtt teljesen jogosan borult le a komplett szakma.

A Hold persze nem egy új Perihelion-nagylemez, hanem egy négyszámos EP, amely szintén a francia Apathia Records gondozásában jelent meg, és rövidsége miatt nem is nagyon lehet következtetni belőle arra, hogy hova fogja kifutni magát a zenekar a jövőben. Kapunk viszont három saját dalt, amelyek nagyjából követik a Zeng irányvonalát: olyasfajta, csilingelő gitárokkal és kifejező, igazán magával ragadó énekdallamokkal meghintett, lüktető rockzene ez, amelyet a szaksajtó kényszeresen lát el a poszt- előtaggal. A nyitó Feneketlen, amire amúgy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő klip készült, nincs három perc, mégis akkora sláger lehet, mint a Zeng Égrengetője, a Szárnyakonban kicsit ott van az ezredforduló Katatoniája (persze jóval erősebb énekhanggal), a cím­adó dallamairól pedig a Hajad szél ugrik be. A negyedik dal a Sycamore Trees a Twin Peaksből: ötletes adaptáció, és annak ellenére, hogy finoman elüt a másik három daltól, jótékony cliffhangerrel tudja lezárni a Holdat – nyitva hagyva a kérdést, hogy vajon sikerül-e majd a Perihelionnak ezt a szintet is megugrania.

Apathia, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.