Lemez

Perihelion: Hold

  • Vincze Ádám
  • 2016. július 23.

Zene

Ha összeállítanánk egy képzeletbeli listát a tágan értelmezett magyar rockszíntér előadói közül, akikre mindenképp érdemes odafigyelni, mert szép csöndben elkezdtek meghatározó jelenségeivé válni az under­groundnak, akkor a Perihelionnak mindenképp rajta lenne a helye. A debreceni csapat persze egyáltalán nem fiatal: több név- és egy angolról magyarra váltás után jutottak el a külföldi kiadóig és a Zeng című tavalyi nagylemezig, amely előtt teljesen jogosan borult le a komplett szakma.

A Hold persze nem egy új Perihelion-nagylemez, hanem egy négyszámos EP, amely szintén a francia Apathia Records gondozásában jelent meg, és rövidsége miatt nem is nagyon lehet következtetni belőle arra, hogy hova fogja kifutni magát a zenekar a jövőben. Kapunk viszont három saját dalt, amelyek nagyjából követik a Zeng irányvonalát: olyasfajta, csilingelő gitárokkal és kifejező, igazán magával ragadó énekdallamokkal meghintett, lüktető rockzene ez, amelyet a szaksajtó kényszeresen lát el a poszt- előtaggal. A nyitó Feneketlen, amire amúgy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő klip készült, nincs három perc, mégis akkora sláger lehet, mint a Zeng Égrengetője, a Szárnyakonban kicsit ott van az ezredforduló Katatoniája (persze jóval erősebb énekhanggal), a cím­adó dallamairól pedig a Hajad szél ugrik be. A negyedik dal a Sycamore Trees a Twin Peaksből: ötletes adaptáció, és annak ellenére, hogy finoman elüt a másik három daltól, jótékony cliffhangerrel tudja lezárni a Holdat – nyitva hagyva a kérdést, hogy vajon sikerül-e majd a Perihelionnak ezt a szintet is megugrania.

Apathia, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.