Ha összeállítanánk egy képzeletbeli listát a tágan értelmezett magyar rockszíntér előadói közül, akikre mindenképp érdemes odafigyelni, mert szép csöndben elkezdtek meghatározó jelenségeivé válni az undergroundnak, akkor a Perihelionnak mindenképp rajta lenne a helye. A debreceni csapat persze egyáltalán nem fiatal: több név- és egy angolról magyarra váltás után jutottak el a külföldi kiadóig és a Zeng című tavalyi nagylemezig, amely előtt teljesen jogosan borult le a komplett szakma.
A Hold persze nem egy új Perihelion-nagylemez, hanem egy négyszámos EP, amely szintén a francia Apathia Records gondozásában jelent meg, és rövidsége miatt nem is nagyon lehet következtetni belőle arra, hogy hova fogja kifutni magát a zenekar a jövőben. Kapunk viszont három saját dalt, amelyek nagyjából követik a Zeng irányvonalát: olyasfajta, csilingelő gitárokkal és kifejező, igazán magával ragadó énekdallamokkal meghintett, lüktető rockzene ez, amelyet a szaksajtó kényszeresen lát el a poszt- előtaggal. A nyitó Feneketlen, amire amúgy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő klip készült, nincs három perc, mégis akkora sláger lehet, mint a Zeng Égrengetője, a Szárnyakonban kicsit ott van az ezredforduló Katatoniája (persze jóval erősebb énekhanggal), a címadó dallamairól pedig a Hajad szél ugrik be. A negyedik dal a Sycamore Trees a Twin Peaksből: ötletes adaptáció, és annak ellenére, hogy finoman elüt a másik három daltól, jótékony cliffhangerrel tudja lezárni a Holdat – nyitva hagyva a kérdést, hogy vajon sikerül-e majd a Perihelionnak ezt a szintet is megugrania.
Apathia, 2016
