Lemez

Grimes: Art Angels

  • - minek -
  • 2015.12.19 09:11

Zene

Claire Boucher számára legalább annyira átkot, mint áldást jelentett a korán és fiatalon jött siker: legutóbbi lemeze, a 2012-es Visions után minden tekintet rá szegeződött, a zenei sajtó és tekintélyes számú rajongótábora árgus szemmel figyelte minden bejegyzését, zsenge számkezdeményét, meghiúsult vagy éppen megvalósult kollaborációit. Ezek után nem is csoda, hogy kínos lassúsággal készült el az új album (miután számos ötletet közben kihajított az ablakon) – de az eredménnyel elégedett lehet.

Grimestól amúgy sem állt távol a nagybetűs popzene elemeinek gondos szétszálazást, szelídebb-durvább dekonstrukciót sem mellőző reciklálása, ezúttal pedig gátlástalanul használt fel mindent, ami a keze ügyébe került. Gesztusa világos és félreérthetetlen: a pop az
ő médiuma, melynek engedelmeskednie kell szent monomániájának. Szinte semmit nem bíz másokra (leszámítva mondjuk a tajvani MC-lány, Aristophanes, illetve Janelle Monaé alkalmi segítségét): maga írja, veszi fel, összetéveszthetetlen szirénhangján énekli el és formálja gazdagon rétegzetté a zeneanyagot. Sőt, most már a videókat is saját kezűleg rendezi és vágja: a zseniális első maxihoz, a Flesh Without Bloodhoz készített, a Life In A Vivid Dreamet is ügyesen hozzáöltő klip külvárosi rokokó tobzódása rabul ejti a tekintetet.

És itt a lényeg: a hozzá mérten is terjedelmes, csaknem ötvenperces albumon remek dalok sorakoznak a leheletkönnyű barokkpop szösszenetektől (laughing and not being normal) a telivér elektrocountrys beindulásokon (California) át a gitárzúzós darabokig (Kill V. Maim). Azt már korábbi nyilatkozataiban is leszögezte, hogy nem ír egyhamar szerelmes számokat: a látszólag szakítós-elválós témájúak is saját művészi pozícióját, a közönséghez való viszonyát értelmezik újra. De amíg ilyen zabolátlan fantáziával és szinte gyermeki derűvel műveli az önreflexiót, addig mi sem fogunk unatkozni!

4AD/Neon Music, 2015

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.