Ha végigszaladunk a magyar könnyűzene történetén, lépten-nyomon legendába ütközünk. Nem mintha oly nagy lenne a választék, inkább arról van szó, hogy - ilyen-olyan okból, legtöbbször hátsó szándékkal - a jelentéktelen senkikre is úgy aggatjuk az elismerés szavait, mint szaloncukrot a fenyőre. Csak meg ne vakuljunk ebben a hatalmas ragyogásban, mert a végén nem látjuk a karácsonyfától az erdőt. Szerencsére akadnak kivételek, itt van mindjárt három.
*
A Cpg legendájához nem férhet kétség. Ami ezt - de csakis ezt! - illeti, "jókor voltak jó helyen", bár túlságosan nagy árat fizettek (letöltendő szabadságvesztés) azért, hogy sokan több mint húsz év múltán is tisztelettel tekintsenek rájuk. Hiányérzetünk azonban nem lehet velük kapcsolatban: korabeli - magunk közt szólva igen sutácska - dalaik közül a "slágerek" megjelentek, érettebb, de persze érdektelenebb újabb számok is születtek, sőt a szegedi szabadcsapat jelenleg is aktív! Ám nem véletlen, hogy a Pol Pot megye punkjai című dokumentumfilmet (1999, r.: Kövessy Róbert) követő Cpg-robbanás elég hamar elcsendesedett, és ha az együttes nem képes megújulásra, valószínű, hogy ez már örökre így marad. Nem változtat ezen, hogy a ritkaságokat kizárólag vinilen megjelentető Moiras Records ("Üzletről szó sincs", Magyar Narancs, 2007. május 24.) legújabb kiadványán a Cpg 1983-as próbáját hallhatjuk, amit a zenekar egyébként az "utókornak szánva" rögzített. A rossz minőségű, valószínűleg egy szál kazettás magnóval felvett anyagon az együttes eljátssza az összes hírhedt számát, ám koncertatmoszféra híján negyedszázad elteltével mindebből csupán egy amatőr csapat csörömpölése jön át. A szövegeket nem érteni, vagy ha mégis, akkor sem járunk több szerencsével. Noha van itt "úgy szeretném a beleidet kitépni, Erdős Péter", meg áll egy "ifjú élmunkás a téren", nekem a "Nem kell nekünk majmoló / Nem kell nekünk Karthago" sorok maradtak emlékezetesek. Atyaisten, még ezektől a srácoktól is ennyire féltek? (Moiras Records, 2007) Dokumentum: ***** Tartalom: **
A Cpg a nyolcvanas évek elején fejjel rohant a falnak, a debreceni Tankcsapda viszont a rendszerváltás tájékán, így politikai következményektől már nem kellett tartania. Azt viszont a legmerészebb álmában sem gondolhatta Lukács László, hogy néhány év alatt nemcsak legendává, de egyenesen Debrecen büszkeségévé válik, ráadásul a futballcsapattal és a polgármesterrel együtt! Pedig a Tankcsapda sikerének titka csupán anynyi volt, hogy a hagyományosan népszerű, ám meglehetősen beszűkült és végtelenül szánalmas "kemény" magyar rockzenének hitelt tudott nyújtani. Frissebb volt és sokkal okosabb. Így aztán akik addig is vevők voltak az ilyesmire, természetesen örömmel fogadták az "új lendületet", de Lukács szövegeinek köszönhetően még az olyanok is vad villázásba kezdtek, akiknél addig épp az Edda- és Ossian-féle komolykodó blődlik verték ki a biztosítékot. Ennek már vagy tíz éve, a Tankcsapda pedig ma már afféle intézmény - ráadásul a hosszú évek alatt annyira profivá vált, hogy képtelen csalódást okozni. 2006. áprilistól idén május közepéig vagy kilencven koncertet adtak, a Kisstadionban éppúgy, mint a balassagyarmati Madách moziban, így aztán volt miből válogatni a most megjelent koncertlemezre. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a 21 dalt tartalmazó album sokak számára feledhetetlen pillanatokat okoz (a bónusz dvd videoklipjeivel együtt), bár azon kívül, hogy a számok "rendesen el vannak játszva", nem okoz különösebb megrázkódtatást, a címadó új dal, az Elektromágnes pedig nem különösebben emlékezetes. Egy "live" album esetén ennél azért többre számít a gyanútlan érdeklődő, bár az is lehet, hogy csak az a baj, hogy épp kedvenc számaim, a Jönnek a férgek és a Rock & roll rugója nem szerepelnek a lemezen. (CLS, 2007) ***
Bárdos Deák Ági legújabb produkcióját is nevezhetjük nyugodtan albumnak, ám a fentiektől eltérően sehol sem vásárolható meg. Ellenben a kontroll-csoport.hu oldalról ingyen letölthető, ami egyfelől roppant szimpatikus gesztus, másfelől viszont logikus és bölcs döntés. Arról van szó ugyanis, hogy Ági egy kedves ismerősétől, ötvenedik születésnapjára nem virágot, csokit vagy briliánsgyűrűt, hanem stúdióbérletet kapott, ő pedig zenészbarátaival rögvest ki is használta a nem mindennapi lehetőséget, és a Gödör Klub váratlanul elhunyt alapítójának, Kakuk Juditnak az emlékére készítette el ezt az anyagot. A Bardo névre keresztelt alkalmi csapatban többek között Másik János, Darvas Ferenc, Kiss Tibor, Gasner János, Gazda Bence és Víg Mihály muzsikál, és noha a kilenc dal között Quimby-, Balaton- és Kontroll csoport-számokat is találunk, varázslatos újdonsággal állunk szemben. A "társulatnak" ugyanis sikerült olyan zenei hátteret teremtenie, melyben Bárdos Deák Ági több évtizedes kitérő után ismét megtalálhatta a saját hangját. Azét a kelet-európai díváét, akit világéletében keresett. Lehet, hogy csak öregszem, de ezt a hátborzongató és megrázó sanzonválogatást tartom 2007 legizgalmasabb könynyűzenei kísérletének. (Magánkiadás, 2007) *****
