„...az I. számú részlet Kossuthot akarja jellemezni. [...] II. „Mi bú nehezül lelkedre, édes férjem?” Kossuth neje, a hűséges hitvestárs aggódva szemléli férje bánatos, gondoktól redős arcát. Kossuth iparkodik őt megnyugtatni […]; végre azonban kitör kebléből a rég visszafojtott fájdalom: III. „Veszélyben a haza!” [...] Kossuth merengve néz vissza a dicső múltba: IV. „Hajdan jobb időket éltünk...” [...] V. „Majd rosszra fordult sorsunk...” Az 5. téma [...] az osztrákok zsarnokságát, törvényt nem ismerő erőszakosságát akarja jellemezni, melyből annyi baj szakadt hazánkra. [...] Kossuth e szavakkal: VI. „Harcra fel!” felriad merengéséből. [...] Immár elhatározott tény a fegyverfogás. VII. „Jöjjetek, jöjjetek! szép magyar vitézek, szép magyar leventék!” Ez Kossuth szózata a magyar nemzet fiaihoz, mellyel őket zászlaja alá hívja. [...] Kossuth megismétli felhívását az egybegyűlt sereghez, mire ez szent fogadalmat tesz, hogy a harcban mindhalálig kitart [...] Pár pillanatra mélységes csönd, s aztán: VIII. ...halljuk az ellenséges osztrák csapatok lassú közeledtét. Témájuk az osztrák himnusznak (Gotterhalte) első 2 eltorzított taktusa. [...] Megkezdődik a harc teljes erővel. [...] Összecsapást összecsapás követ, a küzdelem az élet-halál tusa jellegét veszi fel, mit a legvadabb disszonanciák akarnak jellemezni.” Az ifjú Bartók Béla hazafias irályú szimfonikus költeménye, a Kossuth programja szól ekképp, és két nappal nemzeti ünnepünk előtt ezzel a művel indul majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertje, hogy „a magyar Heldenleben” után az igazi, a straussi Hősi élet is elhangozzon Kovács Jánosék előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, március 13., fél nyolc).
Új korszak hírnökei – ez lesz a fenti koncert fantáziacíme, és ilyen régi-új hírnök szombat este, a Müpa Régizene Fesztiválján is elénk jut majd: Claudio Monteverdi személyében (Nemzeti Hangversenyterem, március 10., hét óra). Tőle az operairodalom első időtlen klasszikusát, az 1607 karneválja óta nyűgöző Orfeót fogják adni: koncertszerű formában, és a két mitológiai főszereplő szólamát a hajdani sztártenor, Rolando Villazón és Baráth Emőke (képünkön) hangján felkínálva számunkra.
„Egy egész Beethoven lakozik ennek a franciának a bensőjében, de azért kötözni való bolond” – így írt az empatikus német irodalmár, a nálunk ma leginkább Petőfi-rímként ismerős Ludwig Börne („Hugo Victor, Göthe, Börne, / Bár az oldalok kitörne”) Berlioz Fantasztikus szimfóniájának 1830-as párizsi ősbemutatójáról, amely persze ugyancsak az új zene hírnöke, s egyszersmind a programzene diadala volt a maga idejében. Hector Berlioz műve a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjét zárja majd, és Hamar Zsolték kedd esti programján még két másik francia kompozíció fog szerepelni: Az arles-i lány című két Bizet-szvit tételeinek válogatása, valamint Saint-Saëns „Egyiptomi” melléknevet viselő 5. zongoraversenye, amelynek szólistája a fiatal orosz pianista, Polina Charnetckaia lesz (Zeneakadémia, március 13., fél nyolc).
