Lemez

Tracey Thorn: Record

  • - minek -
  • 2018. április 8.

Zene

A nyolcvanas évek sikeres popduójának, az Everything but the Girlnek egykori énekesnője ötödik szólólemezét készítette el, és úgy tűnik, a lehető legjobb alkotói formában van. A Record dalai többnyire kifejezetten lüktető szintidiszkó/elektropop körítést kaptak, hála a régi alkotótársnak, Ewan Pearsonnak, no meg vendégzenészeknek, mások mellett a Warpaint ritmusszekciójának, Stella Mozgawa dobosnak és Jenny Lee Lindberg basszusgitárosnak. A négynegyedre élezett, sarkított dalok kivisznek a táncparkettre, Thorn csodálatosan gazdag vokáljáról pedig nehezen eldönthető, hogy az évtizedek alatt változott-e (talán kissé mélyült). Ráadásul remek, stílusos dalszerző, akinek van miről mesélnie: a Record kilenc dala körbejárja, hogyan cserélődnek élete során a szerepek (anya, testvér, lány, feleség, szerető), hogyan változik meg minden, ha felnőnek a gyerekek, vagy mással kezdené újra az életet. Thorn egyaránt merít önéletrajzi elemekből és vendégtapasztalatból, de beleérző képessége és történetmesélő vénája is páratlan. Eközben még hosszú pályafutásának uralkodó műfajait is sikerül egymás mellé fűznie. Van itt new wave diszkó a legszebb New Order-i hagyományok szerint (Queen), gitárral feloldott könnyed szintiwave (Guitar), nagy lélegzetű lassú, dub-funky Corinne Bailey Ray vokáljával (Sister), punkos pop (Babies) és már-már folkzene is (Smoke), de mire a robotboogie Dancefloorral véget ér a lemez, máris kezdjük elölről, mert ezt a lemezt egymás után többször is érdemes meghallgatni.

Merge, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.