A HALK mindenekelőtt Gyáni Levente, a Karabély együttes egykori énekes-dalszerzője (továbbá YouTube-sztár trubadúr, költő és bicikliszerelő) új zenekara. A Tiszta szpíddel cím frivol József Attila-parafrázisa már előrevetíti, hogy a friss dalokból sem fog hiányozni a politikum, sőt a határozott, keserű tónusú társadalomkritika sem. Mindezt azonban szinte kellemes, többnyire simogató tónusú alterpopzenébe csomagolva kapjuk meg: Kiss András és Bartók György finom billentyűfutamai alatt Molnár Gábor precíz és izgalmas dobolása, Erdős Tamás basszusgrúvja és Gyáni hol csilingelő, hol határozottan, rockosan riffelő vagy éppen punkos gitárjátéka. Kis abszurdok, gondosan összerakott többrétegű szerzemények, szinte könnyed, szomorkás dalocskák, no meg utalások a magyar irodalomtörténetre (plusz két direkt feldolgozás, Pilinszkytől és József Attilától), sőt a magyar pophagyomány törmelékeire („új Babilon épül”). Gyáni fanyar énektónusa, jellegzetes, értelmező artikulációja külön csavart ad a daloknak – elég csak felidézni Az utolsó midiklorián vagy a Maruszja klasszikusan rímelő, szellemes strófáit. A HALK nem spórolt a számokkal, egy fél életművet rögzítettek lemezre. Mondhatnánk, hogy nem ártott volna kicsit szelektálni, húzni belőle, ugyanakkor kár is lett volna, elvégre szinte minden számban lappang valami kis varázslat, amiért érdemes odafigyelni rá.
Szerzői kiadás, 2018
