A Hank Williamsek zenéjében ott van a country egész története. Elsősorban Hank Williamsében, akinek ma már negédesnek tűnő dallamai mögött a magányos alkoholista, a kitaszított renitens bánata csordogált. És Hank Williams Jr.-éban, aki hároméves volt, mikor apja elhunyt, és egy majdnem halálos baleset kellett hozzá, hogy átgondolja életét, apakomplexusát, és a jól fizető HW-imitálást saját stílusra – southern rockba fűzött countryra – cserélje. És ott van az unoka, Hank Williams III, az igazi outsider, aki a punk, a metal és a független country háromszögében mozog, gyakran szól be a nashville-i countryiparnak, és basszusozik Phil Anselmónál. Ő sosem lett szupersztár, ellentétben nagyapjával és Jr.-ral, aki a nyolcvanas években minden countrydíjat besöpört, és csak az ezredforduló után kopott ki a divatból, amikor a countryt felszippantotta a pop fősodra.
Most az It’s About Time-mal szeretne visszatérni, amely a befutás helyett inkább azt a folyamatot követi le, ahogy a country utolsó rocksztárja a műfaj leghangosabb seggfejévé vált. Itt ugyan nem hasonlítja Obamát Hitlerhez, és a republikánus pártpolitikát is mellőzi, de az ön- és Amerika-fényező dalok egy lemezre jutó arányát saját egójához és a texasi lakosok ízléséhez szabta. Még szerencse, hogy minden ilyenre egy Johnny Cash-sel cigarettázós sztori plusz egy southern rock sláger jut, melyek ha aktuálissá nem is, de hallgathatóvá teszik Jr. zenéjét, ezt a mérhetetlenül anakronisztikus countryt, amely néha mégis megpuhítja a magukat cowboykalapban az arizonai erdők mélyére álmodók szívét.
Nash Icon, 2016
