Burt Bacharach ilyen zeneszerző volt; írhatott pofonegyszerű számokat vagy szimfonikus költeményeket, fogadni lehetett arra, hogy sláger születik. Az amerikai zeneszerző az 1960-as évek elejétől kezdve vált a világ szórakoztatóiparának megkerülhetetlen figurájává, és nemcsak dalai, de hangszerelési trükkjei révén is nagyban hozzájárult mindahhoz, amit ma popzenének neveznek.
Burt Bacharach 1928. május 12-én Kansas Cityben született, de családja nem sokkal később New Yorkba költözött. Apja újságíró volt, egyebek mellett a Daily News Record és a Men’s Wear kolumnistája, anyja amatőr festő és dalszerző, aki zongorázni, dobolni és csellózni tanította a gyerekét. „Csak katolikus gyerekeket ismertem, és nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy zsidó vagyok” – írta önéletrajzában Bacharach, bár ennek semmi jelentősége nem volt attól fogva, hogy a jazz megszállottja lett. Állítólag igazolványt hamisított, hogy beengedjék a manhattani klubokba, miközben olyan példaképeket talált magának, mint Dizzy Gillespie vagy Count Basie.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
