„Hány ilyen férfi van?”

Burt Bacharach (1928–2023)

„Divatos könnyű zeneszám, dal, táncdarab” – írja a Magyar nyelv értelmező szótára a slágerről, ám azokra a zeneszámokra, slágerekre nincs megfelelő szó, amelyek már első hallásra ismerősnek tűnnek, sőt az első taktusok után biztosak lehetünk a folytatásban. Mindez zenei közhelyek alkalmazásával vagy egyszerű plagizálással is elérhető, nagy ritkán azonban teljesen eredeti produkcióról van szó. És aki ilyet képes írni, azt akkor is a legnagyobb komponisták közt érdemes említeni, ha egészen banális dallamokról van szó.

Burt Bacharach ilyen zeneszerző volt; írhatott pofonegyszerű számokat vagy szimfonikus költeményeket, fogadni lehetett arra, hogy sláger születik. Az amerikai zeneszerző az 1960-as évek elejétől kezdve vált a világ szórakoztatóiparának megkerülhetetlen figurájává, és nemcsak dalai, de hangszerelési trükkjei révén is nagyban hozzájárult mindahhoz, amit ma popzenének neveznek.

Burt Bacharach 1928. május 12-én Kansas Cityben született, de családja nem sokkal később New Yorkba költözött. Apja újságíró volt, egyebek mellett a Daily News Record és a Men’s Wear kolumnistája, anyja amatőr festő és dalszerző, aki zongorázni, dobolni és csellózni tanította a gyerekét. „Csak katolikus gyerekeket ismertem, és nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy zsidó vagyok” – írta önéletrajzában Bacharach, bár ennek semmi jelentősége nem volt attól fogva, hogy a jazz megszállottja lett. Állítólag igazolványt hamisított, hogy beengedjék a manhattani klubokba, miközben olyan példaképeket talált magának, mint Dizzy Gillespie vagy Count Basie.