Nekrológ

„Hány ilyen férfi van?”

Burt Bacharach (1928–2023)

Zene

„Divatos könnyű zeneszám, dal, táncdarab” – írja a Magyar nyelv értelmező szótára a slágerről, ám azokra a zeneszámokra, slágerekre nincs megfelelő szó, amelyek már első hallásra ismerősnek tűnnek, sőt az első taktusok után biztosak lehetünk a folytatásban. Mindez zenei közhelyek alkalmazásával vagy egyszerű plagizálással is elérhető, nagy ritkán azonban teljesen eredeti produkcióról van szó. És aki ilyet képes írni, azt akkor is a legnagyobb komponisták közt érdemes említeni, ha egészen banális dallamokról van szó.

Burt Bacharach ilyen zeneszerző volt; írhatott pofonegyszerű számokat vagy szimfonikus költeményeket, fogadni lehetett arra, hogy sláger születik. Az amerikai zeneszerző az 1960-as évek elejétől kezdve vált a világ szórakoztatóiparának megkerülhetetlen figurájává, és nemcsak dalai, de hangszerelési trükkjei révén is nagyban hozzájárult mindahhoz, amit ma popzenének neveznek.

Burt Bacharach 1928. május 12-én Kansas Cityben született, de családja nem sokkal később New Yorkba költözött. Apja újságíró volt, egyebek mellett a Daily News Record és a Men’s Wear kolumnistája, anyja amatőr festő és dalszerző, aki zongorázni, dobolni és csellózni tanította a gyerekét. „Csak katolikus gyerekeket ismertem, és nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy zsidó vagyok” – írta önéletrajzában Bacharach, bár ennek semmi jelentősége nem volt attól fogva, hogy a jazz megszállottja lett. Állítólag igazolványt hamisított, hogy beengedjék a manhattani klubokba, miközben olyan példaképeket talált magának, mint Dizzy Gillespie vagy Count Basie.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."