Nekrológ

„Hány ilyen férfi van?”

Burt Bacharach (1928–2023)

Zene

„Divatos könnyű zeneszám, dal, táncdarab” – írja a Magyar nyelv értelmező szótára a slágerről, ám azokra a zeneszámokra, slágerekre nincs megfelelő szó, amelyek már első hallásra ismerősnek tűnnek, sőt az első taktusok után biztosak lehetünk a folytatásban. Mindez zenei közhelyek alkalmazásával vagy egyszerű plagizálással is elérhető, nagy ritkán azonban teljesen eredeti produkcióról van szó. És aki ilyet képes írni, azt akkor is a legnagyobb komponisták közt érdemes említeni, ha egészen banális dallamokról van szó.

Burt Bacharach ilyen zeneszerző volt; írhatott pofonegyszerű számokat vagy szimfonikus költeményeket, fogadni lehetett arra, hogy sláger születik. Az amerikai zeneszerző az 1960-as évek elejétől kezdve vált a világ szórakoztatóiparának megkerülhetetlen figurájává, és nemcsak dalai, de hangszerelési trükkjei révén is nagyban hozzájárult mindahhoz, amit ma popzenének neveznek.

Burt Bacharach 1928. május 12-én Kansas Cityben született, de családja nem sokkal később New Yorkba költözött. Apja újságíró volt, egyebek mellett a Daily News Record és a Men’s Wear kolumnistája, anyja amatőr festő és dalszerző, aki zongorázni, dobolni és csellózni tanította a gyerekét. „Csak katolikus gyerekeket ismertem, és nem akartam, hogy bárki tudjon arról, hogy zsidó vagyok” – írta önéletrajzában Bacharach, bár ennek semmi jelentősége nem volt attól fogva, hogy a jazz megszállottja lett. Állítólag igazolványt hamisított, hogy beengedjék a manhattani klubokba, miközben olyan példaképeket talált magának, mint Dizzy Gillespie vagy Count Basie.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”