Lemez

Harangszó után

Pantha du Prince: The Triad

  • - minek -
  • 2016. július 2.

Zene

Hendrik Weber, a német elektronikai minimalizmus egyik leginkább nagyra becsült mestere különös, egyben hatásos alkotói módszert dolgozott ki az utóbbi másfél évtizedben: úgy passzítja össze a szigorúan 4/4-es ritmikára épülő elektronikus tánczenei hagyományt a posztpunk/shoegaze örökséggel, hogy közben érzékeny és izgalmas egyensúlyt teremt az akusztikus és az elektronikus megszólalás között.

A 2004 óta már csak Pantha du Prince néven alkotó művész ebben az évtizedben kiadott albumai e program jól követhető állomásai – bár a 2010-es Black Noise-on sokkal jobban sikerült a szintézis, mint a 2013-as, a norvég The Bell Laboratoryval közösen készített Elements of Light néha túlságosan is nagy ívű szerzeményeiben.

Az új album ehhez képest frissebb és izgalmasabb, ezzel együtt visszafogottabb kísérlet. A végeredményen egyértelműen Weber kéznyoma dominál, de azért megtaláljuk még a közreműködők között a norvég dobos Bendik Hovik Kjelsberget (The Bell Laboratory), két szerzeményben pedig a Queens néven alkotó Scott Mou énekel, és valóban, az ő kissé hideglelős, androgün hangja passzol e számok álompopba burkolózó, melodikus tónusához. A harangjátékok, csengettyűk, triangulumok, nyikorgó ketyerék hangja továbbra is kulcsfontosságú a darabok felépítésében, de az emberi énekhang (nem kis részben éppen Weberé), no meg helyenként a csengő-bongó gitárjáték is elegánsan oldja az évtizeddel ezelőtti kattogós-dobozhúzogatós zenék monotóniáját.

A Chasing the Vapor Trails marad meg leginkább a hagyományos minimal techno/microhouse ösvényein, habár a megannyi csörömpölő fém hangszer és Weber gépzajon átszűrt vokálja ezt is jócskán átszellemíti. A minimalista felütésre következő szintiwave-es/álompopos folytatás dramaturgiája később is működik, például a beszédes című Dream Yourself Awake-ben. Az album fináléja pedig szinte elnyújtott elismerő biccentés a jó két és fél évtizeddel ezelőtti, gitárfüggönybe burkolózó brit zenekarok felé: a Lions Love eufóriáját az akkordbontogatós, technómentes Wallflower for Pale Saints teljesíti ki, amelyben Weber meg is nevezi egyik kedvencét. Azzal, hogy ismét egy testbe integrálja a technó és az indie pop hagyományt, szinte a kilencvenes évek hangulatát hozza vissza, annak önfeledt (ál)naivitásával együtt.

Rough Trade/Neon Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.