mi a kotta?

Hát ez disznóság!

  • mi a kotta
  • 2012. december 29.

Zene

"Valami a szimfónia, a versenymű és a nagy szonáta között" - e szavakkal írta körül Robert Schumann komoly megszakításokkal megalkotott a-moll zongoraversenyét, s mi ezt a köztes természetű művet, amelyet négy befejezetlen zongoraverseny-kezdemény előzött meg a komponista pályafutásán, az elkövetkező napokban - alig pár nappal Goode interpretációinak nyomában - újra meghallgathatjuk majd. Ezúttal a Fesztiválzenekarhoz hasonlóan ugyancsak a világ szimfonikus zenekari krémjéhez tartozó másik együttes, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar koncertjén hangzik majd fel e versenymű: Eliszo Virszaladze szólójával, s az Oroszország legnagyobb hagyományú hangászkarát 1988 óta vezető Jurij Tyemirkanov vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, november 30., fél nyolc). Korántsem mellesleg a Schumann-mű úgynevezett populáris program középpontjába kerül majd, hiszen előtte az orosz együttesek kedvelt koncertindítója, Prokofjev Klasszikus szimfóniája, a második részben pedig Dvorák VIII. szimfóniája ígérkezik.

Másnap aztán az a Mozart-opera vár reánk a város két pontján, amelyről viszont az osztrák császárné, Mária Lujza adott a zenetörténetbe bevonuló jellemzést ekképpen: una porcheria tedesca. Tehát német disznóság, a felséges prágai néző mindössze ennyivel intézte el a Titus kegyelmét, amely a Met HD-közvetítéseinek sorában egy igazi klasszikus előadás formáját öltve fekszik majd ki a vetítővászonra: az operaszínházi zseni Jean-Pierre Ponnelle több évtizedes rendezésében, díszleteivel és jelmezeivel (Fesztivál Színház, ill. Uránia, december 1., hét óra). Persze a nagy múltú előadást jelen idejű világsztárok szereplése ékesíti majd, hiszen Harry Bicket pálcaütését a színpadon olyan kivételes énekesnők követik majd élénk figyelemmel, mint Elina Garanca vagy Barbara Frittoli.

Ám ha már vetítésről beszéltünk, hát szabadjon felhívnunk a figyelmet az illusztráció gyanánt kiválasztott filmkockára, amely a fiatal Marlon Brandót mutatja a rakparton. Helyesebben a Rakparton, vagyis Elia Kazan 1954-es filmjének közepette, mely alkotás a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjének köszönhetően bukkan fel ajánlónkban (Nemzeti Hangversenyterem, december 5., fél nyolc). Merthogy a Michael Stern által igazított hangverseny nyitószáma éppenséggel az a szimfonikus szvit lesz, amelyet a filmhez komponált számokból állított össze annak idején az ifjú Lenny Bernstein.

S túl mindezeken az előttünk álló napokban vár még ránk egy pódiumra telepített Anyegin a Müpában, méghozzá a nagyszerű Christoph Eschenbach vezénylete alatt, habár egyszersmind Horváth Ádám címszereplésével (Nemzeti Hangversenyterem, december 4., hét óra). Valamint megnyílik előttünk egy új koncerthelyszín a Ferencvárosban: a Mátyás utca 8-as szám alatt, ahol a Budapest Music Center zenei belakása veszi majd kezdetét kedd este. Nem kevesebb mint két Schubert-szimfóniával meg egy közkedvelt Haydn-trombitaversennyel, azaz a Concerto Budapest sorozatindító koncertjével (december 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre. 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.