Lassan eljutunk addig a pontig, amikor Izlandot már nem erős és újító zenei exportőrként tartjuk számon, hanem igazi popkulturális nagyhatalomként, amely rendszeresen autentikus és karizmatikus egyéniségekkel dobja fel a beszürkülésre és önmaga ismétlésére hajlamos angolszász zenei kultúrát. Azt már Björk óta tudjuk, hogy az izlandi gejzírek és a hópáncél valószínűtlen fehérsége rejt magában valami egészen bizarr, melankolikus, ártatlan levegőt, amely bájosan súlyos és egytől egyig izgalmas előadókat fúj a kontinens és a szélesebb elismertség felé. Megemlíthetjük az ismertebbeket (múm, Gus Gus, az egykori Sugarcubes), de sokkal fontosabb szóba hozni az újabb hullámot (Jakobínarína, Olöf Arnalds, Mínus), akik néhány éven belül talán megközelíthetik a Sigur Rós népszerűségét. Merthogy Jónsi Birgisson és zenekara a 2006-ban megjelent, Takk című albumával még a korábbiaknál is nagyobb sikerre tett szert - már nemcsak a beavatottak meg a kultúrsznobok titkos kedvenceként került szóba a négyes, hanem egy sokkal szélesebb kör csettintett a zenekarnév hallatán (egyébként magyarul a "Győzelem Rózsája"). Minden dalból súlyos, kibukott hangulat árad, s a klasszikus rockfelállásban játszó zenekar teljesen egyedülálló hangzást alakított ki, viszonylag egyszerűen: az énekes-gitáros Jónsi csellóvonóval játszik hangszerén, és kizárólag fejhangon, éteri magasságokban énekel, és ehhez jön még hozzá a jó értelemben vett monumentalitás, amely a lágyabb, visszhangeffektezett harmóniák és a megborult, gyakran szénné torzított zúzások váltakozásával áll elő. Csakis ajánlani tudjuk kiváló lemezeiket - az Agaetis Byrjunnal érdemes kezdeni, de a ( ) is erős.
A Heima című kétlemezes DVD a zenekar 2006 nyarán, a Takk világ körüli turnéja után megtartott izlandi meglepetéskoncertjeinek lenyomata (egy Hvarf/Heim című dupla minilemez kíséretében, amely ritkaságokat és kiadatlan felvételeket tartalmaz). De nem csupán szimpla turnéfilmről van szó. Lenyűgöző zenés dokumentumfilmet láthatunk, amely a csodaszép "jégföldi" felvételek miatt természetfilmként is működik. A zenekar tagjai hazai pályán (a Heima jelentése "Otthon") beszélnek az együttesről, a turnéról, a világhírnévről, a sokszor fárasztó interjúzásról és fotózásról, és közben a koncertfelvételek során a legvalószerűtlenebb helyszíneken tűnnek fel: a templom előtt, a közösségi házban, a gejzírek mellett vagy éppen a djúplaviki halüzemben. A kanadai Dean DeBlois rendező (akinek nevéhez a Lilo & Stich című animációs film is fűződik) közel 120 órányi anyagból gyúrta össze a másfél órás filmet, mely valóban olyan, mint az izlandi atmoszféra és a Sigur Rós: hűvös, borongós, mégis kedves, szeretetre méltó, magával ragadó, gyermekien bájos. Mint amikor az izlandi kisgyerek egy hosszúra nyúlt gejzír- és jégtúra után hazatér a meleget adó családi otthonba.
XL Recordings/EMI, 2007
