Hazatérés - Sigur Rós: Heima (DVD)

  • Hó Márton
  • 2008. február 21.

Zene

Lassan eljutunk addig a pontig, amikor Izlandot már nem erős és újító zenei exportőrként tartjuk számon, hanem igazi popkulturális nagyhatalomként, amely rendszeresen autentikus és karizmatikus egyéniségekkel dobja fel a beszürkülésre és önmaga ismétlésére hajlamos angolszász zenei kultúrát. Azt már Björk óta tudjuk, hogy az izlandi gejzírek és a hópáncél valószínűtlen fehérsége rejt magában valami egészen bizarr, melankolikus, ártatlan levegőt, amely bájosan súlyos és egytől egyig izgalmas előadókat fúj a kontinens és a szélesebb elismertség felé.

Lassan eljutunk addig a pontig, amikor Izlandot már nem erős és újító zenei exportőrként tartjuk számon, hanem igazi popkulturális nagyhatalomként, amely rendszeresen autentikus és karizmatikus egyéniségekkel dobja fel a beszürkülésre és önmaga ismétlésére hajlamos angolszász zenei kultúrát. Azt már Björk óta tudjuk, hogy az izlandi gejzírek és a hópáncél valószínűtlen fehérsége rejt magában valami egészen bizarr, melankolikus, ártatlan levegőt, amely bájosan súlyos és egytől egyig izgalmas előadókat fúj a kontinens és a szélesebb elismertség felé. Megemlíthetjük az ismertebbeket (múm, Gus Gus, az egykori Sugarcubes), de sokkal fontosabb szóba hozni az újabb hullámot (Jakobínarína, Olöf Arnalds, Mínus), akik néhány éven belül talán megközelíthetik a Sigur Rós népszerűségét. Merthogy Jónsi Birgisson és zenekara a 2006-ban megjelent, Takk című albumával még a korábbiaknál is nagyobb sikerre tett szert - már nemcsak a beavatottak meg a kultúrsznobok titkos kedvenceként került szóba a négyes, hanem egy sokkal szélesebb kör csettintett a zenekarnév hallatán (egyébként magyarul a "Győzelem Rózsája"). Minden dalból súlyos, kibukott hangulat árad, s a klasszikus rockfelállásban játszó zenekar teljesen egyedülálló hangzást alakított ki, viszonylag egyszerűen: az énekes-gitáros Jónsi csellóvonóval játszik hangszerén, és kizárólag fejhangon, éteri magasságokban énekel, és ehhez jön még hozzá a jó értelemben vett monumentalitás, amely a lágyabb, visszhangeffektezett harmóniák és a megborult, gyakran szénné torzított zúzások váltakozásával áll elő. Csakis ajánlani tudjuk kiváló lemezeiket - az Agaetis Byrjunnal érdemes kezdeni, de a ( ) is erős.

A Heima című kétlemezes DVD a zenekar 2006 nyarán, a Takk világ körüli turnéja után megtartott izlandi meglepetéskoncertjeinek lenyomata (egy Hvarf/Heim című dupla minilemez kíséretében, amely ritkaságokat és kiadatlan felvételeket tartalmaz). De nem csupán szimpla turnéfilmről van szó. Lenyűgöző zenés dokumentumfilmet láthatunk, amely a csodaszép "jégföldi" felvételek miatt természetfilmként is működik. A zenekar tagjai hazai pályán (a Heima jelentése "Otthon") beszélnek az együttesről, a turnéról, a világhírnévről, a sokszor fárasztó interjúzásról és fotózásról, és közben a koncertfelvételek során a legvalószerűtlenebb helyszíneken tűnnek fel: a templom előtt, a közösségi házban, a gejzírek mellett vagy éppen a djúplaviki halüzemben. A kanadai Dean DeBlois rendező (akinek nevéhez a Lilo & Stich című animációs film is fűződik) közel 120 órányi anyagból gyúrta össze a másfél órás filmet, mely valóban olyan, mint az izlandi atmoszféra és a Sigur Rós: hűvös, borongós, mégis kedves, szeretetre méltó, magával ragadó, gyermekien bájos. Mint amikor az izlandi kisgyerek egy hosszúra nyúlt gejzír- és jégtúra után hazatér a meleget adó családi otthonba.

XL Recordings/EMI, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.