Andy Butler New York-i dj/producer még az előző évtized közepén hívta életre folyton változó összetételű funk-elektro-diszkó szupergroupját, amely élőben – a virtuóz vokális produkciók mellett – némi harsány, bővérű transgender kabaréval is szolgált a zene mellé. A zseniális, cím nélküli 2008-as bemutatkozó albumot két korrekt, helyenként izgalmas lemez követte (Blue Songs, 2011; The Feast of the Broken Heart, 2014), de megújulniuk az idei anyaggal sikerült.
A változást jelzi, hogy az inkább az indie/folktronica kánonba illő nyitódalt (Omnion) Sharon van Etten énekli, s hogy két további kompozícióban is Faris Badwan (Horrors) szolgáltatja a vokált. Közülük a sodró ritmusú, a Soft Cellre visszakacsintó Controller mutatja az új irányt: a diszkós tónusok leginkább a nyolcvanas évek szintipopján és elektrofunkján átszűrve érvényesülnek, míg a direktebb, harsányabb house-témák ezúttal kissé háttérbe szorulnak. A zamatos tartalomról a jól megválogatott zenei ötletek és a vérpezsdítő ritmusok mellett a részben megidézett vokalista kar gondoskodik: Rouge Mary (Rejoice, Wildchild) és az izlandi Sísý Ey trió (Running) egyaránt nagykanállal lapátolja a soult a grúvokra, de a
Fools Wear Crownsban maga Butler debütál énekesként. Meg kell emlékeznünk még a libanoni Mashrou’ Leilával készült, arabul énekelt Are You Still Certain?-ről, illetve a beltag Gustaphe számairól, amelyek szintén azt bizonyítják, hogy az Omniont egyértelműen az erős, okos, fülbemászó, alapos átmozgatásra is alkalmas dalok viszik a hátukon.
Mr. Intl/Skint/BMG, 2017
