Lemez

Hinds: Leave Me Alone

  • - lang -
  • 2016. február 21.

Zene

A madridi Carlotta Cosials és Ana Perrote 2011-ben Deers néven kezdett zenélni, de csak 2014-ben rakta ki első kislemezét, a garázspopos Demót a Bandcampre, amely viszont rögtön felkeltette a jobb blogok figyelmét. A sikeren felbuzdulva maguk mellé vették Ade Martin basszusgitárost és Amber Grimbergen dobost, és kész is volt a zenekar – immár Hinds néven. A zenekar – többek között – Black Lips- és Velvet Underground-ihlette számai már az elejétől teljesen rendben voltak, ahogy Cosials és Perrote vokáljai is azonnal remekül kiegészítették egymást. Oké, aki beletúr a műfaj másod- vagy harmadvonalába, azért könnyen talál hasonló zenekart: a Hindsénál ugyanis kevés kockázatmentesebb műfaj él ma.

De nem baj, hogy éppen ők kerültek fel frissen a globális garázstérképre. Utcán sörözős, asztalon táncolós vagány klipjeikkel és a lo-fi hangzással tüntető, laza, bulizós, főleg a szerelemről szóló számaikkal ugyanis a spanyolok olyan vetületét mutatják fel a garázspopnak, amely bizonyos értelemben jobb, mint bármi, ami a mainstreamben megtörténhet. Egyszerűen ez a közvetlen, már-már béna, recsegős hangzás valahogy sokkal közelebb enged magához, mint minden más. Az összes korábbi fontos dalukat és néhány újat tartalmazó Leave Me Alone legnagyobb erénye így persze nem a zenei újításban, hanem abban a közvetlen hangvételben áll, amely a néhol hullámzó színvonalat is felülírja, sőt az esetlenség (hamis) esztétikájával ruházza fel. De mint jelenség: hibátlan.

 

Lucky Number, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.