Koncert

Händel Highlights

Baráth Emőke és az Óbudai Danubia Zenekar

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. február 28.

Zene

Az első részben olasz opera-, a másodikban angol oratóriumrészleteket hallhattunk Baráth Emőke és az Óbudai Danubia Zenekar Händel-estjein, január 25-én és 26-án. Az első koncertet élőben közel telt ház hallgatta végig, az online közvetítésre pedig több mint 1700-an kapcsolódtak rá.

A szünettel együtt közel két és fél órás műsorban 3-3 ária és néhány rövidebb zenekari szám hangzott el, s hogy mégis meglehetősen kiadósra sikeredett a program, azt Eckhardt Gábor képekkel gazdagon illusztrált, minden egyes műsorszámot megelőző, színes bevezetéseinek köszönhettük. A játék lendülete tehát hosszabb-rövidebb időre meg-megszakadt, ami – főleg az első részben – jól érzékelhető nyomot hagyott mind a zenekar, mind Baráth Emőke teljesítményén. Ugyanakkor maximális elismeréssel kell illetni az együttes és karmestere, Hámori Máté azon igyekezetét, hogy a hangzáskép tekintetében a barokk zene historikus előadásmódjának nemzetközi sztenderdjét kövessék, és talán nem is azért, mert így trendi, comme il faut és píszi, hanem azért, mert alkalmazkodni próbáltak Baráth Emőkéhez, aki immár hosszú évek óta a nemzetközi sztenderdet a legmagasabb szinten képviselő énekesek, karmesterek és zenekarok társaságában lép fel, sőt ma már ő maga is alakítja ezt a sztenderdet. Hogy az igyekezet görcse nem mindig lazult ki, hogy a jólneveltség okán kissé kimértté és belassulásra hajlamossá vált a zenélés, az részben a régi zenés rutin hiányából, részben a fentebb már említett töredezett műsorszerkezetből következett.

Az áriaestek szólistáiban bizonyára mindig felmerül, hogy megkíséreljék-e egyetlen számban felmutatni a megjelenített karakter összetettségét, adjanak-e képet a teljes műről vagy legalábbis arról a drámai szituációról, amelyben az adott ária színházi keretek között elhangozna. Baráth Emőke Poppea (Vaghe perle – Agrippina) és az Alcina címszereplőjének áriájában (Ah, mio cor) megpróbálta érzékeltetni a figura körvonalait; Almirena áriája, a barokk opera örökzöldje, a Lascia, ch’io pianga esetében viszont ettől el is tekinthetett volna, mivel a moderátor arról tájékoztatta a közönséget, hogy az opera (Rinaldo) szövegkönyve olyan nyakatekert és követhetetlen, hogy mindenféle kommentár nélkül is a műfaj paródiájává tehető.

Nem tudhatom, hogy a lélektani és drámai ábrázolás szándéka mennyi energiát vont el a zenei megvalósítástól, de most úgy tűnt, hogy Baráth Emőke az első részben nem tudta énekművészi kiválóságát evidenciaként felmutatni. Visszafogott díszítései és az a tény, hogy az imp­rovizált szakaszokban nem lépett át hangjá­nak legfelső regiszterébe, hogy merészebb disszonanciákkal nem kísérletezett, s hogy az eredeti dallamvonalat nem rajzolta át, arról tanúskodtak, hogy ezúttal hiányzik a magabiztosság.

A szünet után három oratóriumból (Messiás, Theodora, Jephta) énekelt egy-egy áriát; az első rész zavaró eldöntetlenségeinek itt nyomát sem találtuk. Lehet, hogy a Händel-oratóriumok áriastílusában mégiscsak van valami radikálisan nem operai?

Budapest Music Center, január 25.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.