Magyar Narancs: A honlapja nagyon költőien kezdődik: „Az első tanárom az eső volt.” Hol tanult az esőtől?
Patricia Kopacsinszkaja: Az első eső persze Moldovában volt. Ott nőttem fel, egy kis faluban. A moldovai eső különleges. Nekem ez az eső a hazám.
MN: És hogyan lett belőle hegedűhang?
PK: Szerintem a hegedű csak a képzelet része, ahogy az eső, a nap, a szél is. Ahogyan Pierrot is az. Nem érzek különbséget a napsütés, egy szó vagy egy kép között. Minden egyben művészet is, ha művészetet csinálunk belőle.
MN: A Pierrot lunaire-t, ezt a különleges, beszélt énekre, énekbeszédre írott darabot nagyon sokféle változatban adják elő, színészek, opera- és jazzénekesek. Ön hogyan közelítette meg?
PK: Számomra a darab nemcsak Schönberg, hanem commedia dell’arte is. Ez a művészet kezdete. Valakik elhatározták, hogy ők Arlecchino, Colombine vagy Pierrot lesznek, kitaláltak és előadtak történeteket, amelyek saját maguk számára is mindig meglepetést okoztak. Folyamatosan improvizáltak, senki nem tudta előre, hogy mi a történetük vége. Ma épp az ellenkezőjét éljük meg – a közönség mindig ugyanazt a történetet akarja hallani, pedig már betéve tudja: ugyanazt a Beethovent, Dvořákot, Mozartot. Csak egy speciális réteg jár olyan koncertekre, ahol előre tudják, hogy valami újat fognak hallani. Ami nem a meglévő tudásról, hanem kérdésekről szól.
MN: A koncertjeit maga állítja össze – ennyire unja a hagyományos programokat?
PK: Pontosan. Valójában Pierrot vagyok, aki mindig marginális. Megfigyelő vagyok, nekem minden nap egy új, üres lap, mint egy gyereknek. Egy programot úgy kell összeállítani, ahogy egy jó galerista csinálja: nagyon különböző képeket kell egymás mellé függeszteni, és azok majd beszélgetnek egymással.
MN: Érdekes témaválasztásai vannak: Dies irae, A halál és a lányka, Bye-bye Beethoven, War and chips…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
