Interjú

„Holliger kinyitott egy ajtót”

Patricia Kopacsinszkaja hegedűművész

Zene

Öntörvényű művész, a maga útját járja. Koncertjein mezítláb játszik, mert úgy találja kényelmesnek. Kortárs zenét művel, maga is komponál. Különösen szoros kapcsolat fűzi magyar zeneszerzőkhöz. A Fesztivál Akadémián Schönberg Pierrot lunaire-jét énekelte.

Magyar Narancs: A honlapja nagyon költőien kezdődik: „Az első tanárom az eső volt.” Hol tanult az esőtől?

Patricia Kopacsinszkaja: Az el­ső eső persze Moldovában volt. Ott nőttem fel, egy kis faluban. A moldovai eső különleges. Nekem ez az eső a hazám.

MN: És hogyan lett belőle hegedűhang?

PK: Szerintem a hegedű csak a képzelet része, ahogy az eső, a nap, a szél is. Ahogyan Pierrot is az. Nem érzek különbséget a napsütés, egy szó vagy egy kép között. Minden egyben művészet is, ha művészetet csinálunk belőle.

MN: A Pierrot lunaire-t, ezt a különleges, beszélt énekre, énekbeszédre írott darabot nagyon sokféle változatban adják elő, színészek, opera- és jazzénekesek. Ön hogyan közelítette meg?

PK: Számomra a darab nemcsak Schönberg, hanem commedia dell’arte is. Ez a művészet kezdete. Valakik elhatározták, hogy ők Arlecchino, Colombine vagy Pierrot lesznek, kitaláltak és előadtak történeteket, amelyek saját maguk számára is mindig meglepetést okoztak. Folyamatosan improvizáltak, senki nem tudta előre, hogy mi a történetük vége. Ma épp az ellenkezőjét éljük meg – a közönség mindig ugyanazt a történetet akarja hallani, pedig már betéve tudja: ugyanazt a Beethovent, Dvořákot, Mozartot. Csak egy speciális réteg jár olyan koncertekre, ahol előre tudják, hogy valami újat fognak hallani. Ami nem a meglévő tudásról, hanem kérdésekről szól.

MN: A koncertjeit maga állítja össze – ennyire unja a hagyományos programokat?

PK: Pontosan. Valójában Pierrot vagyok, aki mindig marginális. Megfigyelő vagyok, nekem minden nap egy új, üres lap, mint egy gyereknek. Egy programot úgy kell összeállítani, ahogy egy jó galerista csinálja: nagyon különböző képeket kell egymás mellé függeszteni, és azok majd beszélgetnek egymással.

MN: Érdekes témaválasztásai vannak: Dies irae, A halál és a lányka, Bye-bye Beethoven, War and chips…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.