Interjú

„Holliger kinyitott egy ajtót”

Patricia Kopacsinszkaja hegedűművész

Zene

Öntörvényű művész, a maga útját járja. Koncertjein mezítláb játszik, mert úgy találja kényelmesnek. Kortárs zenét művel, maga is komponál. Különösen szoros kapcsolat fűzi magyar zeneszerzőkhöz. A Fesztivál Akadémián Schönberg Pierrot lunaire-jét énekelte.

Magyar Narancs: A honlapja nagyon költőien kezdődik: „Az első tanárom az eső volt.” Hol tanult az esőtől?

Patricia Kopacsinszkaja: Az el­ső eső persze Moldovában volt. Ott nőttem fel, egy kis faluban. A moldovai eső különleges. Nekem ez az eső a hazám.

MN: És hogyan lett belőle hegedűhang?

PK: Szerintem a hegedű csak a képzelet része, ahogy az eső, a nap, a szél is. Ahogyan Pierrot is az. Nem érzek különbséget a napsütés, egy szó vagy egy kép között. Minden egyben művészet is, ha művészetet csinálunk belőle.

MN: A Pierrot lunaire-t, ezt a különleges, beszélt énekre, énekbeszédre írott darabot nagyon sokféle változatban adják elő, színészek, opera- és jazzénekesek. Ön hogyan közelítette meg?

PK: Számomra a darab nemcsak Schönberg, hanem commedia dell’arte is. Ez a művészet kezdete. Valakik elhatározták, hogy ők Arlecchino, Colombine vagy Pierrot lesznek, kitaláltak és előadtak történeteket, amelyek saját maguk számára is mindig meglepetést okoztak. Folyamatosan improvizáltak, senki nem tudta előre, hogy mi a történetük vége. Ma épp az ellenkezőjét éljük meg – a közönség mindig ugyanazt a történetet akarja hallani, pedig már betéve tudja: ugyanazt a Beethovent, Dvořákot, Mozartot. Csak egy speciális réteg jár olyan koncertekre, ahol előre tudják, hogy valami újat fognak hallani. Ami nem a meglévő tudásról, hanem kérdésekről szól.

MN: A koncertjeit maga állítja össze – ennyire unja a hagyományos programokat?

PK: Pontosan. Valójában Pierrot vagyok, aki mindig marginális. Megfigyelő vagyok, nekem minden nap egy új, üres lap, mint egy gyereknek. Egy programot úgy kell összeállítani, ahogy egy jó galerista csinálja: nagyon különböző képeket kell egymás mellé függeszteni, és azok majd beszélgetnek egymással.

MN: Érdekes témaválasztásai vannak: Dies irae, A halál és a lányka, Bye-bye Beethoven, War and chips…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.