Interjú

„Holliger kinyitott egy ajtót”

Patricia Kopacsinszkaja hegedűművész

Zene

Öntörvényű művész, a maga útját járja. Koncertjein mezítláb játszik, mert úgy találja kényelmesnek. Kortárs zenét művel, maga is komponál. Különösen szoros kapcsolat fűzi magyar zeneszerzőkhöz. A Fesztivál Akadémián Schönberg Pierrot lunaire-jét énekelte.

Magyar Narancs: A honlapja nagyon költőien kezdődik: „Az első tanárom az eső volt.” Hol tanult az esőtől?

Patricia Kopacsinszkaja: Az el­ső eső persze Moldovában volt. Ott nőttem fel, egy kis faluban. A moldovai eső különleges. Nekem ez az eső a hazám.

MN: És hogyan lett belőle hegedűhang?

PK: Szerintem a hegedű csak a képzelet része, ahogy az eső, a nap, a szél is. Ahogyan Pierrot is az. Nem érzek különbséget a napsütés, egy szó vagy egy kép között. Minden egyben művészet is, ha művészetet csinálunk belőle.

MN: A Pierrot lunaire-t, ezt a különleges, beszélt énekre, énekbeszédre írott darabot nagyon sokféle változatban adják elő, színészek, opera- és jazzénekesek. Ön hogyan közelítette meg?

PK: Számomra a darab nemcsak Schönberg, hanem commedia dell’arte is. Ez a művészet kezdete. Valakik elhatározták, hogy ők Arlecchino, Colombine vagy Pierrot lesznek, kitaláltak és előadtak történeteket, amelyek saját maguk számára is mindig meglepetést okoztak. Folyamatosan improvizáltak, senki nem tudta előre, hogy mi a történetük vége. Ma épp az ellenkezőjét éljük meg – a közönség mindig ugyanazt a történetet akarja hallani, pedig már betéve tudja: ugyanazt a Beethovent, Dvořákot, Mozartot. Csak egy speciális réteg jár olyan koncertekre, ahol előre tudják, hogy valami újat fognak hallani. Ami nem a meglévő tudásról, hanem kérdésekről szól.

MN: A koncertjeit maga állítja össze – ennyire unja a hagyományos programokat?

PK: Pontosan. Valójában Pierrot vagyok, aki mindig marginális. Megfigyelő vagyok, nekem minden nap egy új, üres lap, mint egy gyereknek. Egy programot úgy kell összeállítani, ahogy egy jó galerista csinálja: nagyon különböző képeket kell egymás mellé függeszteni, és azok majd beszélgetnek egymással.

MN: Érdekes témaválasztásai vannak: Dies irae, A halál és a lányka, Bye-bye Beethoven, War and chips…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.