Interjú

„Holliger kinyitott egy ajtót”

Patricia Kopacsinszkaja hegedűművész

Zene

Öntörvényű művész, a maga útját járja. Koncertjein mezítláb játszik, mert úgy találja kényelmesnek. Kortárs zenét művel, maga is komponál. Különösen szoros kapcsolat fűzi magyar zeneszerzőkhöz. A Fesztivál Akadémián Schönberg Pierrot lunaire-jét énekelte.

Magyar Narancs: A honlapja nagyon költőien kezdődik: „Az első tanárom az eső volt.” Hol tanult az esőtől?

Patricia Kopacsinszkaja: Az el­ső eső persze Moldovában volt. Ott nőttem fel, egy kis faluban. A moldovai eső különleges. Nekem ez az eső a hazám.

MN: És hogyan lett belőle hegedűhang?

PK: Szerintem a hegedű csak a képzelet része, ahogy az eső, a nap, a szél is. Ahogyan Pierrot is az. Nem érzek különbséget a napsütés, egy szó vagy egy kép között. Minden egyben művészet is, ha művészetet csinálunk belőle.

MN: A Pierrot lunaire-t, ezt a különleges, beszélt énekre, énekbeszédre írott darabot nagyon sokféle változatban adják elő, színészek, opera- és jazzénekesek. Ön hogyan közelítette meg?

PK: Számomra a darab nemcsak Schönberg, hanem commedia dell’arte is. Ez a művészet kezdete. Valakik elhatározták, hogy ők Arlecchino, Colombine vagy Pierrot lesznek, kitaláltak és előadtak történeteket, amelyek saját maguk számára is mindig meglepetést okoztak. Folyamatosan improvizáltak, senki nem tudta előre, hogy mi a történetük vége. Ma épp az ellenkezőjét éljük meg – a közönség mindig ugyanazt a történetet akarja hallani, pedig már betéve tudja: ugyanazt a Beethovent, Dvořákot, Mozartot. Csak egy speciális réteg jár olyan koncertekre, ahol előre tudják, hogy valami újat fognak hallani. Ami nem a meglévő tudásról, hanem kérdésekről szól.

MN: A koncertjeit maga állítja össze – ennyire unja a hagyományos programokat?

PK: Pontosan. Valójában Pierrot vagyok, aki mindig marginális. Megfigyelő vagyok, nekem minden nap egy új, üres lap, mint egy gyereknek. Egy programot úgy kell összeállítani, ahogy egy jó galerista csinálja: nagyon különböző képeket kell egymás mellé függeszteni, és azok majd beszélgetnek egymással.

MN: Érdekes témaválasztásai vannak: Dies irae, A halál és a lányka, Bye-bye Beethoven, War and chips…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.