A hetvenhét éves svájci művész az elmúlt fél évszázad egyik izgalmas muzsikusa: korszakalkotó oboás, jelentős karmester, és nem utolsósorban kísérletező komponista. Utóbbi minőségében hazánkhoz is kötődik, hiszen mestere a Svájcba emigrált Veress Sándor volt, akinek műveit máig hűségesen propagálja. Holliger számára a zenetörténet nagy alkotóinak sorában régóta fontos tájékozódási pont Schumann, nem csoda hát, ha a kölni Westdeutscher Rundfunk Szimfonikus Zenekarával lemezfelvételt készít a zeneszerző összes szimfonikus művéről, amibe a versenyművek is beleértendők. A Négy szimfónia, a Nyitány, scherzo és finálé, valamint a Csellóverseny után most, a negyedik lemezen kézhez kaphatjuk a d-moll hegedűverseny (WoO 23) és az a-moll zongoraverseny (op. 54) felvételét, melyen a kiváló moldáv–osztrák hegedűművésznő, a budapesti közönség által is jól ismert Patricia Kopatchinskaja mellett a magyar zeneélet egyik büszkesége, Várjon Dénes a zongoraverseny szólistája.
Kopatchinskaja minden irányban nyitott, kereső-kutató személyiség: historikus hangszeren is játszik, és számos kortárs művet bemutatott már Usztvolszkajától Giya Kanchelin át Eötvös Péterig. Innovatív alkata a d-moll hegedűverseny előadásakor sem marad kihasználatlanul: bátor, erőteljes olvasata felmutatja a mű vadságát és nyerseségét, olykor szándékoltan csúnyán is mer hegedülni, máskor a romantikus stílus konvencióihoz képest kevés vibrátót használ, megint máskor rámutat a forma különös, álló hatású, üresjáratszerű részeire. Várjon értelmezése az a-moll zongoraversenyben remekül kiegészíti mindezt: itt a sötét szenvedély után melankólia és lekerekítettség uralkodik, a fantáziaszerű formálás és a kamarazenei ihletésű értelmezés kerül előtérbe. Holliger és a WDR Szimfonikusok mindkét szólistát magas színvonalon, szuggesztíven kísérik, a lemez a zeneszerző két egyformán jellegzetes és érvényes arcát mutatja meg.
Audite, 2016
