Lemez

Holliger: Schumann

  • - csk -
  • 2016. június 5.

Zene

A hetvenhét éves svájci művész az elmúlt fél évszázad egyik izgalmas muzsikusa: korszakalkotó oboás, jelentős karmester, és nem utolsósorban kísérletező komponista. Utóbbi minőségében hazánkhoz is kötődik, hiszen mestere a Svájcba emigrált Veress Sándor volt, akinek műveit máig hűségesen propagálja. Holliger számára a zenetörténet nagy alkotóinak sorában régóta fontos tájékozódási pont Schumann, nem csoda hát, ha a kölni Westdeutscher Rundfunk Szimfonikus Zenekarával lemezfelvételt készít a zeneszerző összes szimfonikus művéről, amibe a versenyművek is beleértendők. A Négy szimfónia, a Nyitány, scherzo és finálé, valamint a Csellóverseny után most, a negyedik lemezen kézhez kaphatjuk a d-moll hegedűverseny (WoO 23) és az a-moll zongoraverseny (op. 54) felvételét, melyen a kiváló moldáv–osztrák hegedűművésznő, a budapesti közönség által is jól ismert Patricia Kopatchinskaja mellett a magyar zeneélet egyik büszkesége, Várjon Dénes a zongoraverseny szólistája.

Kopatchinskaja minden irányban nyitott, kereső-kutató személyiség: historikus hangszeren is játszik, és számos kortárs művet bemutatott már Usztvolszkajától Giya Kanchelin át Eötvös Péterig. Innovatív alkata a d-moll hegedűverseny előadásakor sem marad kihasználatlanul: bátor, erőteljes olvasata felmutatja a mű vadságát és nyerseségét, olykor szándékoltan csúnyán is mer hegedülni, máskor a romantikus stílus konvencióihoz képest kevés vibrátót használ, megint máskor rámutat a forma különös, álló hatású, üresjáratszerű részeire. Várjon értelmezése az a-moll zongoraversenyben remekül kiegészíti mindezt: itt a sötét szenvedély után melankólia és lekerekítettség uralkodik, a fantáziaszerű formálás és a kamarazenei ihletésű értelmezés kerül előtérbe. Holliger és a WDR Szimfonikusok mindkét szólistát magas színvonalon, szuggesztíven kísérik, a lemez a zeneszerző két egyformán jellegzetes és érvényes arcát mutatja meg.

Audite, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.