Lemez

Holliger: Schumann

  • - csk -
  • 2016.06.05 12:05

Zene

A hetvenhét éves svájci művész az elmúlt fél évszázad egyik izgalmas muzsikusa: korszakalkotó oboás, jelentős karmester, és nem utolsósorban kísérletező komponista. Utóbbi minőségében hazánkhoz is kötődik, hiszen mestere a Svájcba emigrált Veress Sándor volt, akinek műveit máig hűségesen propagálja. Holliger számára a zenetörténet nagy alkotóinak sorában régóta fontos tájékozódási pont Schumann, nem csoda hát, ha a kölni Westdeutscher Rundfunk Szimfonikus Zenekarával lemezfelvételt készít a zeneszerző összes szimfonikus művéről, amibe a versenyművek is beleértendők. A Négy szimfónia, a Nyitány, scherzo és finálé, valamint a Csellóverseny után most, a negyedik lemezen kézhez kaphatjuk a d-moll hegedűverseny (WoO 23) és az a-moll zongoraverseny (op. 54) felvételét, melyen a kiváló moldáv–osztrák hegedűművésznő, a budapesti közönség által is jól ismert Patricia Kopatchinskaja mellett a magyar zeneélet egyik büszkesége, Várjon Dénes a zongoraverseny szólistája.

Kopatchinskaja minden irányban nyitott, kereső-kutató személyiség: historikus hangszeren is játszik, és számos kortárs művet bemutatott már Usztvolszkajától Giya Kanchelin át Eötvös Péterig. Innovatív alkata a d-moll hegedűverseny előadásakor sem marad kihasználatlanul: bátor, erőteljes olvasata felmutatja a mű vadságát és nyerseségét, olykor szándékoltan csúnyán is mer hegedülni, máskor a romantikus stílus konvencióihoz képest kevés vibrátót használ, megint máskor rámutat a forma különös, álló hatású, üresjáratszerű részeire. Várjon értelmezése az a-moll zongoraversenyben remekül kiegészíti mindezt: itt a sötét szenvedély után melankólia és lekerekítettség uralkodik, a fantáziaszerű formálás és a kamarazenei ihletésű értelmezés kerül előtérbe. Holliger és a WDR Szimfonikusok mindkét szólistát magas színvonalon, szuggesztíven kísérik, a lemez a zeneszerző két egyformán jellegzetes és érvényes arcát mutatja meg.

Audite, 2016

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.