Lemez

Holliger: Schumann

  • - csk -
  • 2016. június 5.

Zene

A hetvenhét éves svájci művész az elmúlt fél évszázad egyik izgalmas muzsikusa: korszakalkotó oboás, jelentős karmester, és nem utolsósorban kísérletező komponista. Utóbbi minőségében hazánkhoz is kötődik, hiszen mestere a Svájcba emigrált Veress Sándor volt, akinek műveit máig hűségesen propagálja. Holliger számára a zenetörténet nagy alkotóinak sorában régóta fontos tájékozódási pont Schumann, nem csoda hát, ha a kölni Westdeutscher Rundfunk Szimfonikus Zenekarával lemezfelvételt készít a zeneszerző összes szimfonikus művéről, amibe a versenyművek is beleértendők. A Négy szimfónia, a Nyitány, scherzo és finálé, valamint a Csellóverseny után most, a negyedik lemezen kézhez kaphatjuk a d-moll hegedűverseny (WoO 23) és az a-moll zongoraverseny (op. 54) felvételét, melyen a kiváló moldáv–osztrák hegedűművésznő, a budapesti közönség által is jól ismert Patricia Kopatchinskaja mellett a magyar zeneélet egyik büszkesége, Várjon Dénes a zongoraverseny szólistája.

Kopatchinskaja minden irányban nyitott, kereső-kutató személyiség: historikus hangszeren is játszik, és számos kortárs művet bemutatott már Usztvolszkajától Giya Kanchelin át Eötvös Péterig. Innovatív alkata a d-moll hegedűverseny előadásakor sem marad kihasználatlanul: bátor, erőteljes olvasata felmutatja a mű vadságát és nyerseségét, olykor szándékoltan csúnyán is mer hegedülni, máskor a romantikus stílus konvencióihoz képest kevés vibrátót használ, megint máskor rámutat a forma különös, álló hatású, üresjáratszerű részeire. Várjon értelmezése az a-moll zongoraversenyben remekül kiegészíti mindezt: itt a sötét szenvedély után melankólia és lekerekítettség uralkodik, a fantáziaszerű formálás és a kamarazenei ihletésű értelmezés kerül előtérbe. Holliger és a WDR Szimfonikusok mindkét szólistát magas színvonalon, szuggesztíven kísérik, a lemez a zeneszerző két egyformán jellegzetes és érvényes arcát mutatja meg.

Audite, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.