Homoki Nagy István: Fikció és Pletyka

  • - ts -
  • 2004. szeptember 30.

Zene

A hónap elején lett volna kilencvenéves, decemberben lesz huszonöt éve, hogy meghalt: mára legenda. Ha azt mondjuk, természetfilm, õsidõk óta az õ neve ugrik be elõször mindenkinek Magyarországon.

Ha a nickelodeon, a filléres mozi jelent valamit ebben az országban, akkor épp ezt. A hajdani vasárnap délelõttök matinéin, az iskolai ebédlõkben - ahol a pedellus volt az alkalmi mozigépész - ment mindenféle nyalánkság, de nekem csak az maradt meg, ahogy Sinkovits Imre lenyûgözõ orgánuma lassan felülkerekedik az ósdi vetítõgép zakatolásán, és a Gemenci-erdõ csodáiról zeng a Gyöngyvirágtól lombhullásig kockái alatt...

Homoki Nagy István nem filmesként kezdte pályáját, jogvégzett emberként a természet szenvedélyes szeretete vitte a "helyes útra". Már ezért is irigyelhetjük, kevesek teszik, tehetik meg, hogy stabilnak tûnõ egzisztenciát föl-adva nézzenek új kalandok után. ' azonban efféle szempontokat aligha mérlegelt, ment a szíve után, nem sokat törõdve a kiszámítható következményekkel. Választott szakterületén; a természetfotografálásban, -filmezésben már komoly, tudományos elismertséget szerzett például, amikor rájött, hogy a naturában azért õt mégis leginkább a poézis izgatja, s a vadvízország költõjének állt. Elhagyta a sikert hozó dokumentumfilmezést, és elkezdett fikciós állatfilmeket csinálni. Mondták is akkor a hozzáértõk, hogy ez azért nem az igazi, dramaturgiai sablonokat emlegettek, hogy nem tud bánni az emberi szereplõkkel, mindenfélét. A hatvanas években úgyszólván általános "filmviták" az õ - mondjuk Jancsótól és a kor megszokott hõseitõl némiképp távol esõ - személyére is kiterjedtek.

Pedig azok az odahagyott sikerek túlzás nélkül világra szólónak voltak mondhatók, hiszen az 1951-ben bemutatott elsõ egész estés dolgozata, a Szeged melletti Fehér-tó csodás madárvilágában játszódó Vadvízország - ami egyben az elsõ ilyen magyar próbálkozás is - a már akkor magasan jegyzett Karlovy Vary-i Filmfesztiválról hozta el a legjobb operatõr díját. A következõ, 1952-es, máig leghíresebb darabja, a Gyöngyvirágtól lombhullásig pedig Velencébõl az elsõ díjat. Igen, arról a híres velencei filmfesztiválról, a Mostráról - gondolták volna?

Még megcsinálta '54-ben A kékvércsék erdejébent a Hortobágyon, az "háti-erdõ szikes, ártéri tájának madarairól, de ebben már voltak önreflexív vonások, nem magától értõdõ líra is. Itt bepillantást engedett mûhelytitkaiba... - felesleges a többes szám, hisz hozzáértése senki elõtt nem maradt rejtve korábban sem, így a titok maximum a türelem lehetett, a hosszú, kitartó les, várni a lesen, míg elõjön épp az az állat, amelyikre szükségünk van, és megcsinálja épp azt a kunsztot, amire vágyunk.

Forradalma '56-ban kezdõdött, alighanem. Ekkor ugyanis színre lépett Fickó, a komoly magyar vizsla és Pletyka, az izgága, fekete szõrû tacskó. Ne szépítsük, a természetfilmezés Stan és Panja, bár ha a kalandjaikra gondolunk, inkább Jean Marais és Louis de Funes. Bár a Cimborák elsõ része, a Nádi szélben még valamennyire követte a dokumentarista hagyományokat, de a szellem - a két nagyszerû állat-karakter szelleme - már kibújt a palackból. A két kalandornak (ne feledkezzünk meg tettestársuk-ról, Nimródról, a vadászsólyomról) ugyanis már sztorija volt meg színészi feladata, játszottak, szerepeltek, kell-e mondani, emberi tulajdonságokkal felruházott figurákat formálva meg. A 60-as második rész, a Hegyen-völgyön már a szabadjára engedett vadromantika, a gyermeki lelkû állatmese birodalma. Mellesleg az efféle szabadság egyben kalickát is jelent, ez a történet a legszokványosabb, "az elveszett jó barátok hazatérnek a gazdihoz, legyûrve ezer veszélyt" klisét tölti meg az alkotótól addigra megszokott és elvárt érzékenységgel, környezetismerettel.

Így a kocka el lett vetve, Pletyka évtizedes filmsztári karrierre indult..., bár a hatvanas években a rövidebb, hagyományosabb filmekhez sem lett teljesen hûtlen Homoki (Néma romok - '61; Hervad már ligetünk - '64; Erdei tó - '66; Erdei pillanatok - '66; Napfényes kertekben - '67), de a lelke már hõsei foglya volt. Rabul ejtette Pletyka, a tacskó, Csakli, a csóka és a többiek... (Hej, csóka; Pletyka délutánja; Macskakaland; Kurtalábú pásztor... sorolhatnánk). Azt csinálta, amit szeretett, amire a szíve vitte.

Lendvai Erzsi nagyszerû, 1999-es Homoki-pályaképében - a www. filmkultura.hu-n - olvastam, hogy Morell Mihály (Homoki vágója, a magyar filmmûvészet kimagasló alakja) szobrot készített róla, mely akkor éppen kallódott valahol. Annak, akit illet: tessék megkeresni és felállítani! Minden általános iskolában.

Ha valaki a hazaszeretettel nem lózungokban kíván találkozni, legjobban teszi, ha hozzá fordul.

- ts -

Filmjeit - DVD-n és VHS-en - a Mokép forgalmazza

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.