Homoki Nagy István: Fikció és Pletyka

  • - ts -
  • 2004. szeptember 30.

Zene

A hónap elején lett volna kilencvenéves, decemberben lesz huszonöt éve, hogy meghalt: mára legenda. Ha azt mondjuk, természetfilm, õsidõk óta az õ neve ugrik be elõször mindenkinek Magyarországon.

Ha a nickelodeon, a filléres mozi jelent valamit ebben az országban, akkor épp ezt. A hajdani vasárnap délelõttök matinéin, az iskolai ebédlõkben - ahol a pedellus volt az alkalmi mozigépész - ment mindenféle nyalánkság, de nekem csak az maradt meg, ahogy Sinkovits Imre lenyûgözõ orgánuma lassan felülkerekedik az ósdi vetítõgép zakatolásán, és a Gemenci-erdõ csodáiról zeng a Gyöngyvirágtól lombhullásig kockái alatt...

Homoki Nagy István nem filmesként kezdte pályáját, jogvégzett emberként a természet szenvedélyes szeretete vitte a "helyes útra". Már ezért is irigyelhetjük, kevesek teszik, tehetik meg, hogy stabilnak tûnõ egzisztenciát föl-adva nézzenek új kalandok után. ' azonban efféle szempontokat aligha mérlegelt, ment a szíve után, nem sokat törõdve a kiszámítható következményekkel. Választott szakterületén; a természetfotografálásban, -filmezésben már komoly, tudományos elismertséget szerzett például, amikor rájött, hogy a naturában azért õt mégis leginkább a poézis izgatja, s a vadvízország költõjének állt. Elhagyta a sikert hozó dokumentumfilmezést, és elkezdett fikciós állatfilmeket csinálni. Mondták is akkor a hozzáértõk, hogy ez azért nem az igazi, dramaturgiai sablonokat emlegettek, hogy nem tud bánni az emberi szereplõkkel, mindenfélét. A hatvanas években úgyszólván általános "filmviták" az õ - mondjuk Jancsótól és a kor megszokott hõseitõl némiképp távol esõ - személyére is kiterjedtek.

Pedig azok az odahagyott sikerek túlzás nélkül világra szólónak voltak mondhatók, hiszen az 1951-ben bemutatott elsõ egész estés dolgozata, a Szeged melletti Fehér-tó csodás madárvilágában játszódó Vadvízország - ami egyben az elsõ ilyen magyar próbálkozás is - a már akkor magasan jegyzett Karlovy Vary-i Filmfesztiválról hozta el a legjobb operatõr díját. A következõ, 1952-es, máig leghíresebb darabja, a Gyöngyvirágtól lombhullásig pedig Velencébõl az elsõ díjat. Igen, arról a híres velencei filmfesztiválról, a Mostráról - gondolták volna?

Még megcsinálta '54-ben A kékvércsék erdejébent a Hortobágyon, az "háti-erdõ szikes, ártéri tájának madarairól, de ebben már voltak önreflexív vonások, nem magától értõdõ líra is. Itt bepillantást engedett mûhelytitkaiba... - felesleges a többes szám, hisz hozzáértése senki elõtt nem maradt rejtve korábban sem, így a titok maximum a türelem lehetett, a hosszú, kitartó les, várni a lesen, míg elõjön épp az az állat, amelyikre szükségünk van, és megcsinálja épp azt a kunsztot, amire vágyunk.

Forradalma '56-ban kezdõdött, alighanem. Ekkor ugyanis színre lépett Fickó, a komoly magyar vizsla és Pletyka, az izgága, fekete szõrû tacskó. Ne szépítsük, a természetfilmezés Stan és Panja, bár ha a kalandjaikra gondolunk, inkább Jean Marais és Louis de Funes. Bár a Cimborák elsõ része, a Nádi szélben még valamennyire követte a dokumentarista hagyományokat, de a szellem - a két nagyszerû állat-karakter szelleme - már kibújt a palackból. A két kalandornak (ne feledkezzünk meg tettestársuk-ról, Nimródról, a vadászsólyomról) ugyanis már sztorija volt meg színészi feladata, játszottak, szerepeltek, kell-e mondani, emberi tulajdonságokkal felruházott figurákat formálva meg. A 60-as második rész, a Hegyen-völgyön már a szabadjára engedett vadromantika, a gyermeki lelkû állatmese birodalma. Mellesleg az efféle szabadság egyben kalickát is jelent, ez a történet a legszokványosabb, "az elveszett jó barátok hazatérnek a gazdihoz, legyûrve ezer veszélyt" klisét tölti meg az alkotótól addigra megszokott és elvárt érzékenységgel, környezetismerettel.

Így a kocka el lett vetve, Pletyka évtizedes filmsztári karrierre indult..., bár a hatvanas években a rövidebb, hagyományosabb filmekhez sem lett teljesen hûtlen Homoki (Néma romok - '61; Hervad már ligetünk - '64; Erdei tó - '66; Erdei pillanatok - '66; Napfényes kertekben - '67), de a lelke már hõsei foglya volt. Rabul ejtette Pletyka, a tacskó, Csakli, a csóka és a többiek... (Hej, csóka; Pletyka délutánja; Macskakaland; Kurtalábú pásztor... sorolhatnánk). Azt csinálta, amit szeretett, amire a szíve vitte.

Lendvai Erzsi nagyszerû, 1999-es Homoki-pályaképében - a www. filmkultura.hu-n - olvastam, hogy Morell Mihály (Homoki vágója, a magyar filmmûvészet kimagasló alakja) szobrot készített róla, mely akkor éppen kallódott valahol. Annak, akit illet: tessék megkeresni és felállítani! Minden általános iskolában.

Ha valaki a hazaszeretettel nem lózungokban kíván találkozni, legjobban teszi, ha hozzá fordul.

- ts -

Filmjeit - DVD-n és VHS-en - a Mokép forgalmazza

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."