Koncert

Hull a hó, fúj a szél

Zola Jesus az A38-on

  • - minek -
  • 2015. április 27.

Zene

Alighanem még rajongóit is meglepte a Zola Jesusként fellépő Nika Roza Danilova, amikor tavaly ősszel egy a korábbiaknál jóval erősebben pophatású (a dark/goth hangulatot csak nyomokban őrző) albumot adott ki: talán komolyan kellett volna venni, hogy ihletforrásai között rendre felsorolja a közelmúlt és a jelen soul–R&B díváit. Ráadásul érzi annyira fontosnak a Taiga szerkezetét, hogy fellépésein a számsorrendhez is ragaszkodjon – így volt ez mostani (összességében második) budapesti koncertjén is.

ZJ esetében jórészt az a kérdés, hogy mit kezd az őt szinte szétvető színpadi energiákkal – és hogyan fordítja ezeket a produkció hasznára. Nos, a látottak alapján leginkább a keretes szerkezetet részesíti előnyben – ebbe belefér a koncert elején (pláne a Dangerous Daysben) a punkulás, a hajdobálással kísért headbang, a földön üvöltés – hogy e felfokozott gesztusok visszatérjenek (hogy előreszaladjunk) a második ráadásszámban, a Vesselben is. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a kettő között bárki unatkozna: erről gondoskodik az énekesnő és háromtagú kísérőzenekara precíz, ihletett (igaz, apróbb hibáktól nem mentes) együttműködése. A művésznő mindenesetre remek dobost hozott magával, aki megszállottan diktálja a ritmust, bár a néha harsonázó szintis is szellemes (és költségtakarékos) megoldás. Üdítő élmény, hogy mennyire át tudja szellemíteni az új album dalait az a drámai és virtuóz előadásmód, amely olyannyira az énekesnő sajátja. Aki eddig kétkedett volna, annak is be kell látnia, hogy például a Dust, a Lawless vagy a Long Way Down mennyire erős szám, és hogy igenis megvan a belső kapcsolódásuk a Zola Jesus-daloskönyv régebbi darabjaihoz. A tavalyelőtti Versions album ismeretében tán nem is oly meglepő, hogy az utóbbiak közül leporolt dalokat mennyire átalakítva, sokszor dallamában is transzponáltan adja elő. Az In Your Nature-t szinte alig ismerni fel, a talán legszebb, legdrámaibb ZJ-dalt, a Sea Talkot viszont mikrofon nélkül kezdi énekelni, majd az amúgy is hatásos előadást egy hosszan kitartott hanggal zárja le – persze nagy ováció mellett.

A szőke haját gesztenyebarnára cserélő, filigrán és rokonszenves előadó minden mozdulata vonzza a tekintetet; rövid közbevetései egyikéből pedig megtudhatjuk, mennyire nagy rajongója a friss dalait is ihlető Sátántangónak (mind a regénynek, mind a filmváltozatnak) – de ez csak a bevezetés, hiszen hamarosan a közönség közé pattan, s a hallgatóság között bolyongva énekel tovább. Aztán a Conatus két emblematikus dalával (a Skinnel és a már említett Vessellel) még visszajön, és a minden szempontból eksztatikus zárás után aligha valószínű, hogy bárkit is rossz szájízzel engedjen haza.

A38 hajó, március 18.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.