ZJ esetében jórészt az a kérdés, hogy mit kezd az őt szinte szétvető színpadi energiákkal – és hogyan fordítja ezeket a produkció hasznára. Nos, a látottak alapján leginkább a keretes szerkezetet részesíti előnyben – ebbe belefér a koncert elején (pláne a Dangerous Daysben) a punkulás, a hajdobálással kísért headbang, a földön üvöltés – hogy e felfokozott gesztusok visszatérjenek (hogy előreszaladjunk) a második ráadásszámban, a Vesselben is. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a kettő között bárki unatkozna: erről gondoskodik az énekesnő és háromtagú kísérőzenekara precíz, ihletett (igaz, apróbb hibáktól nem mentes) együttműködése. A művésznő mindenesetre remek dobost hozott magával, aki megszállottan diktálja a ritmust, bár a néha harsonázó szintis is szellemes (és költségtakarékos) megoldás. Üdítő élmény, hogy mennyire át tudja szellemíteni az új album dalait az a drámai és virtuóz előadásmód, amely olyannyira az énekesnő sajátja. Aki eddig kétkedett volna, annak is be kell látnia, hogy például a Dust, a Lawless vagy a Long Way Down mennyire erős szám, és hogy igenis megvan a belső kapcsolódásuk a Zola Jesus-daloskönyv régebbi darabjaihoz. A tavalyelőtti Versions album ismeretében tán nem is oly meglepő, hogy az utóbbiak közül leporolt dalokat mennyire átalakítva, sokszor dallamában is transzponáltan adja elő. Az In Your Nature-t szinte alig ismerni fel, a talán legszebb, legdrámaibb ZJ-dalt, a Sea Talkot viszont mikrofon nélkül kezdi énekelni, majd az amúgy is hatásos előadást egy hosszan kitartott hanggal zárja le – persze nagy ováció mellett.
A szőke haját gesztenyebarnára cserélő, filigrán és rokonszenves előadó minden mozdulata vonzza a tekintetet; rövid közbevetései egyikéből pedig megtudhatjuk, mennyire nagy rajongója a friss dalait is ihlető Sátántangónak (mind a regénynek, mind a filmváltozatnak) – de ez csak a bevezetés, hiszen hamarosan a közönség közé pattan, s a hallgatóság között bolyongva énekel tovább. Aztán a Conatus két emblematikus dalával (a Skinnel és a már említett Vessellel) még visszajön, és a minden szempontból eksztatikus zárás után aligha valószínű, hogy bárkit is rossz szájízzel engedjen haza.
A38 hajó, március 18.
