„Legújabb zenekari darabomban azt a kihívást állítottam magam elé, hogy összekötözött lábakkal (ismert zenei alapanyag) és összekötözött kezekkel (a variációs forma hosszú előtörténete és az ahhoz tapadó elvárások) a lehető legfelszabadultabban táncoljak. Jazzterminológiával élve, olyan »standard«-et kerestem művem kiindulópontjának, amely világszerte ismert, mégis magyar vonatkozású (Hungarian Suicide Song), és amelynek dallamát még akkor is ismerősnek érzi a hallgató, ha a címet vagy a szerzőt nem is tudja megnevezni. Seress Rezső híres-hírhedt slágere azonban darabomban nem hangzik el a maga teljességében, így a közönség folyamatosan keresésre van kényszerítve, ami reményeim szerint a szó legnemesebb értelmében játékká változtatja a befogadás folyamatát. 2004-ben első zenekari darabomat, a Dűvőt Eötvös Péter 60. születésnapjára ajánlottam, a Szomorú vasárnap variációk a 75.-re készült ajándék, egyben utalás az Eötvös által végül meg nem valósított »Seress-operára« is.” Vajda Gergely szólt ekképpen vadonatúj művéről, mellyel az „öngyilkosok himnusza” és általa Seress Rezső (képünkön) immár a kortárs komolyzene világába is bebocsátást nyer. Egészen pontosan a remélhetőleg senki számára nem szomorú vasárnapot követő hétfő estén, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjén, ahol az ősbemutatót a büszke szerző vezényli majd, hogy aztán műve nyomában egy Piazzolla-, egy Stravinsky- és egy John Adams-kompozíció is megszólaljon (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc).
A Zeneakadémia mindazonáltal természetesen nemcsak ezen az estén lesz azilum számunkra, hiszen jövő csütörtök este például az Óbudai Danubia Zenekar esedékes rejtvénykoncertje vár majd ott reánk, a programot ugyancsak egy jelenkori művel, Thomas Adès Asyla című szimfóniaszerűségével nyitva (február 14., fél nyolc). A kortárs brit komponista 1997-es alkotását néhány esztendeje magyarországi bemutatóhoz hozzásegítő Keller András és Concerto Budapestje pedig ugyanitt pénteken egy másik, patinásabb Alkotással, újabb és közkeletűbb magyar címén A teremtés oratóriummal köti le már jó előre a mondott esténket (február 15., fél nyolc).
A Müpába viszont a jövő héten leginkább osztályon felüli hegedűsök meg XIX. századi német romantikus hegedűversenyek miatt lesz majd múlhatatlanul szükséges kibumliznunk a belvárosból. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar estjének első felét ugyanis Brahms Hegedűversenye fogja kitölteni, méghozzá Baráti Kristóf szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, február 14., fél nyolc). Másnap azután Mendelssohn e-moll hegedűversenye és az olyannyira rokonszenves Isabelle Faust következik, a tekintélyes múltú kölni Gürzenich-Orchester kíséretével (február 15., fél nyolc). No és persze mindkét koncerten felhangzik majd azért egy-egy nagyszabású szimfónia is a XX. század első feléből: az NFZ műsorán Sosztakovics – olykor a Sztálingrádi jelzővel hivatkozott – Nyolcadikja, a német együttesén pedig Mahler Ötödikje, benne a Szomorú vasárnaphoz méltán fogható komolyzenei slágertétellel, az Adagiettóval.
