"Huszonöt éve játszom magamban" (Iva Bittová)

szerző
- sisso -
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az énekes-hegedűs Iva Bittová a cseh zenei élet legfontosabb és általunk leginkább ismert képviselője Karel Gott után. Az avantgárd, a pop, a népzene és a klasszikus zene elegyéből mára messziről felismerhető zenei stílust hozott létre. Szeptember 20-án és 21-én a Nederlands Blazers Ensemble nevű holland kamarazenekarral lépett fel a Trafóban, a Come Dearest (Gyere Drágám!) című új programmal. Ivát sokan artisztikusnak tartják, de még többeket nyűgöz le a tehetsége és a hangja mellett az a gyermeki, egyedi játékos stílus, ami még a nem komolyságukról híres hollandokat is levette a lábáról.

Magyar Narancs: Jó pár évvel ezelőtt a Tilos az Á-ban láttam egy performanszát, amelyben egyedül hegedült, helyes kis lámpaizzókkal a fején. Emlékszik rá?

Iva Bittová: Igen. Azt a koncertet Hajnóczy Csaba, a Kampec Dolores zenésze szervezte nekem.

MN: Az az előadás teljesen avantgárd volt a mostani fellépéséhez képest. Hogyan jutott el a népzenéhez?

IB: Még nem jutottam el, csak úton vagyok. Egyszerűen arról van szó, hogy inspirációt szeretnék szerezni más hangszerekből, dallamokból, és szeretném kipróbálni, hogyan tudok együttműködni más stílust játszó zenészekkel, mint most a Nederlands Blazers Ensemble kamarazenekarral.

MN: Hogyan találkozott velük?

IB: ´k találtak rám. Állandóan új zeneszerzőket, új ötleteket keresnek, sokszor dolgoznak együtt gyerekekkel és a legkülönbözőbb stílusokat képviselő muzsikusokkal. (Klasszikus zenei, avantgárd, folk- és popzenei koncerteket is rendszeresen tartanak a legendás amszterdami Paradiso klubban. - A szerk.) Meghívtak egy közös zenélésre két évvel ezelőtt, és igent mondtam - gondoltam, megpróbálom. Csináltak egy repertoárt a dalaimból, aztán megegyeztünk, hogy ők szervezik az előadásokat, mert én nagyon el voltam foglalva a saját koncertjeimmel meg a tanítással. Mindent precízen előkészítettek, aztán találkoztunk Amszterdamban, próbáltunk három napot, majd felléptünk. Az első közös műsorunk és a CD-felvétel a Dance of the Vampires címet kapta, és három cseh zeneszerző, Dvorák, Smetana és Janácek műveire épült, akiknek a népzene volt a forrás. És most, két év múltán, egy új programot csináltunk.

MN: Úgy tűnt, a zenekar mindenben alárendeli magát az ön irányításának.

IB: Ebben a programban nagyon sok a saját zeném, amely még most is új a zenészek számára. Dallamban és ritmusban sem könnyen követhető. Ráadásul ez nem a kottaolvasásról szól, hanem érezniük kell egymást is meg engem is. Ha nézik, hogy mit csinálok, akkor megértik, mi folyik a színpadon.

MN: Valóban meglepődnek, amiként az előadáson látszik, vagy ez is a játék része?

IB: Persze, hogy meglepődnek. Erről gondoskodom. Zeneileg rengeteg meglepetés és gyors váltás van ebben az előadásban, amihez alkalmazkodniuk kell. Minél többször játsszuk, persze annál jobb, de mindig tartogatok újat. Alapvetően a dobossal improvizálunk, de kértem a zenekart, hogy nyugodtan oldódjanak fel, így még szabadabbak lehetnek az egymás közti kommunikációban is.

MN: Mit szeret jobban, a közös zenélést vagy a szólót?

IB: Tudja, huszonöt éve játszom magamban, és ez nagy idő. Igazán szeretek másokkal játszani, de erősebb az atmoszféra és a közönséggel való kontaktus, ha egyedül játszom. Muszáj változtatni időnként, de a szólókoncertjeimet megtartom.

MN: Elkanyarodtunk az imént, és még nem derült ki, hogyan vette be a repertoárjába a népzenét.

IB: Ez nem igazán népzene. Ebben a programban a holland zenészek ötlete nyomán Janácek-darabokat raktunk össze az én szerzeményeimmel. ´k érezték úgy, hogy ez a két világ nagyon közel áll egymáshoz. Talán mert mindketten morva származásúak vagyunk. A tradicionális morva zenében sok szép dallam van.

MN: Ha már a származásnál tartunk, úgy tudom, zsidó és cigány vér is folyik az ereiben. Mégsem épülnek be a műsoraiba zsidó és cigány zenék...

IB: Nem vagyok teljesen biztos a származásomban. Tizenhat éves koromban játszottam a Rózsaszín álmok című szlovák filmben egy cigánylányt. Akkor megtanultam néhány dalt, és azóta is hallgattam sok cigányzenét, de ennél jobban nem merültem bele. Anyám morva, apám pedig Dél-Szlovákiában született, a magyar határ közelében, beszélt is magyarul. Talán az ő oldaláról örököltem több temperamentumot.

MN: Miről szóltak a most hallott dalok?

IB: Nehéz őket lefordítani, ezért énekelek mindig csehül. De a zenekarnak megpróbáltam elmagyarázni, hogy legyen róla elképzelésük. Az egyik például a vámpírok báljáról szól, amelynek furcsa képisége egy Bosch-festményre emlékeztet. De vannak vidám, népies dalok, amelyek finom humorral vannak átitatva, és mondjuk arról szólnak, hogy letojt egy madár.

MN: Sokat játszik az előadás alatt, szinte gyermekinek tűnik. A színes ruhák, a kiegészítők és a gesztusai is erre utalnak. Megesik, hogy újraéli a gyermekkorát a színpadon?

IB: Nekem ez nyitottságot és szabadságot jelent. A gyermekeknek gazdag az életük, és gazdag a fantáziájuk. Nincsenek kifejezésbeli korlátaik. Ilyen értelemben én is gyermek vagyok. Nagyon szeretem például a rajzaikat. Van egy gyermekkórusom is, mert nagyon fontos számomra, hogy kommunikálhassak velük. Olyankor nem kell annak a komoly művésznek éreznem magam, aki naponta hosszú órákat gyakorol a hegedűn.

MN: A szülei zenészek voltak. A gyermekei is zenélnek?

IB: Különösen az apám volt jó zenész. Az idősebb fiam jogot tanul, de nagyon szereti az elektronikus zenét, ami nem az én világom, bár van vele kapcsolatom. Szoktam közös koncertet adni dj-kkel, mert nagyon szeretek táncolni. Ezek olyan partifélék élő zenével, klubokban, ahova táncolni járnak a fiatalok. Most az árvíz kapcsán egész éjszakákat segélykoncerteztem így végig Brnóban. Elkeseredett voltam, mert tényleg nehéz időszak volt. Azzal a pozitívummal, hogy jó volt látni az emberek összefogását, ha csak erre a rövid időre is.

MN: Fontosnak érzi, hogy női előadó?

IB: Nem nagyon. Talán amikor utazom. Olyankor előtör az anyaságom, mert a gyerekeim hiányoznak, és sokat vannak egyedül, illetve a nővéremmel. Művészi szempontból semmi különbség nincsen.

MN: Beszélne a családjáról?

IB: Soha nem voltam férjnél. A nagyobbik fiam húszéves, ritkán találkozik az apjával, aki nem bírta az én életvitelemet, azt, hogy sokat dolgozom. A mostani kapcsolatom nyugodt, és a párom az első az életemben, aki elfogadja és szereti, amit csinálok. Van egy tízéves kisfiam is, akinek a nevelésében sokat segít a nagyobbik gyerek. Úgy látszik, tízévenként szülök, úgyhogy most lehet aktuális a következő.

MN: Volt valaha kapcsolata a zenéjének a cseh politikai élethez?

IB: Az én zenémet kevés politikus érti, és nem is nagyon érdekli őket. Egyszer felkértek, hogy játszszak egy kormányrendezvényen, valami díjátadáson, ahol Gorbacsov és a Margaret Thatcher is ott volt. Húzogatták a szemöldöküket, nem tudták, mi van. Egyedül Margaret mutatott némi megértést.

- sisso -

szerző
- sisso -
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...