Lemez

Már csak emlék

Lorde: Melodrama

  • - minek -
  • 2017. szeptember 24.

Zene

A még mindig csak 20 éves ír-horvát származású új-zélandi énekesnő (eredeti nevén: Ella Marija Lani Yelich-O’Connor) jelenleg a popzene koronázatlan királynője. Voltaképpen egy tündérmese, hogyan vált még tinédzserként szupersztárrá, hiszen 2013-as Pure Heroine albuma (pontosabban az azon is szereplő Royals) révén kétszeres Grammy-díjasnak mondhatja magát. A négy évvel ezelőtti, sok tekintetben megelőlegezett elismerés elsősorban persze annak szólt, miként képes valaki ennyire fiatalon, ilyen gazdagon tálalt, minden szempontból érett popzenét játszani, ennyire erős dalokat írni, és ilyen elemi erővel és változatos eszközökkel előadni. Most viszont itt a második album.

A beszédes című Melodrama az egyöntetű és csak kissé túlzó megítélés szerint az énekesnő magánéleti töréseit, kudarcos kapcsolatait elaborálja üdítően tanulságos és élvezetes modorban. A keserűséget játékossággal oldja, miközben valósággal tobzódik a felhasznált műfajok, zenei hatás­elemek és megszólalási módok kavalkádjában. Számokon belül is képes tónust váltani, az egészen mély rekedtes-reszelőstől a szinte Kate Bush-féle regiszterekben, magasságokban szárnyalóig. Lorde maga többször is hivatkozott egyik kedvenc előadójára, Grimes-ra, akitől sokat tanult a hang tudatos használatáról, de valószínűleg nem csak ő ihlette, hogy ilyen ügyesen váltson dalokon belül szerepet és nézőpontot, s hogy ezt miként illusztrálja saját folyton változó hangjával. Példaképével szemben (aki a tavalyi Art Angels albumán a szerelmes dal műfaját is kiforgatta a sarkából) Lorde marad a kaptafánál, és a szív fájdalmairól énekel, ami jól is áll neki. Ám vele kapcsolatban jobb, ha elfelejtjük a műfaji sablonokat: a néha jól táncolható, máskor balladisztikus, többnyire elektropop-, neoszintipop-számokban több a csavar, mint egy IKEA-bútorban. A Green Light óriási klubslágerével indít, és az album lendülete később sem torpan meg. A Flume-mal közösen összerakott The Louvre-ban külön csemege a szintiwave-es lecsengés, a Hard Feelingsben néha mintha a NIN húzná a talp­alávalót, a Loveless felütésével egyenesen a The Art of Noise-t idézi meg. Lorde és alkotótársai (a nevesebb közreműködők mellett leg­inkább Jack Antonoff vezető producer) pedig nagyon jó érzékkel passzítják egymáshoz a poptörténetileg is jól alátámasztott zenei elemeket. A kudarcos kapcsolatok utáni magány témáját kétségtelenül ügyesen és szellemesen pertraktáló dalok a lemez második fe­lére sem vesztik el erejüket, sőt, pont a Writer in the Dark vagy a Perfect Places finomabb tónusaival lesz az album csaknem koncep­tuá­lisan teljes, kerek egész.

Universal 2017

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.