A Love At The Bottom Of The Sea igazi visszatérő lemez, habár nem annyira a szó klasszikus értelmében, hiszen Stephen Merritt és zenekara, a Magnetic Fields, ha nem is a kilencvenes években megismert munkatempójában, de azért mégis rendszeresen jelentkezett nagylemezekkel az elmúlt évtizedben. Azonban az 1999-es - a "minden idők legjobb lemezei" típusú listákon gyakran előforduló, tripla - 69 Lovesongs című csúcsalbum után az addigi szintetizátor-központú hangzást felváltotta előbb a vonósokkal dúsított felnőtt popzene (i), majd a torzított gitárok kaptak központi szerepet (Distortion), míg aztán végül, két éve Merritt és segítőtársai egy folkos-akusztikus albummal (Realism) búcsúztak az évtizedtől, illetve az új hangzásoktól, hogy visszatérjenek ahhoz, ami a legjobban áll nekik: a szintetizátorokhoz.
A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy egyrészt Merritt van annyira jó és karakteres dalszerző (illetve szövegíró, de ez külön cikk témája is lehetne), hogy a szerzeményei igazából bármilyen hangszerelésben megállják a helyüket; másrészt pedig, ha már az a kérdés, hogy melyik volt a Magnetic Fields legjobb korszaka, akkor én Merritt saját maga előtt viccesen tisztelgő kamutribute-lemezét, a 6ths név alatt megjelent Wasps Nestst jelölném meg, amin mások éneklik a zenekarvezető dalait. Ez egyébként azért fontos, mert Merritt távolságtartóan viccesre vett, ám valahogy mégis tolakodó baritonja néha azért picit már sok, és az új lemeznek is jót tesz, hogy a dalok kábé felét a régi jó ismerős, Shirley Simms énekli, egyébként nagyon édesen. És igen, tényleg újra a kicsit barkácshangulatú, de amúgy gondosan megkomponált szintetizátoroké a főszerep, a klasszikus szintipopos alapok pedig olykor a folk, máskor a gyerekdalok vagy a popzene előtti szórakoztató zene felé lengenek ki. Merritt pedig egyszerre tud okos, nagyon vicces (de tényleg, legalább tíz novelty produkciót lehet építeni erre a lemezre is) és a maguk módján megható dalokat írni, s a felénél már igazából az sem zavaró, ha úgy énekel, mint egy öregedő bonviván.
Domino/Neon Music, 2012
