Lemez

Sampha: Process

  • - minek -
  • 2017. március 23.

Zene

A Dél-Londonban Sampha Sisay-ként felnőtt soulelőadó remek, minden regiszterében jól érvényesülő énekhanggal bír, ahogy ezt EP-jein, illetve SBTRK, Jassie Ware, Bullion, Katy B vagy Drake lemezein tett vendégszerepléseivel is bizonyította. Tavaly már Kanye West, Frank Ocean és a Solange mögött vokálozott, most megjelent bemutatkozó albuma pedig egy érett, kiforrott szerző-előadót mutat.

Az anyag FKA Twigs szintén a Young Turks kiadónál három éve megjelent bemutatkozó lemezét (LP 1) juttathatja az eszünkbe, nemcsak a műfaji rokonság (neo-r&b/soul), a produkciót átitató tudatosság és a cáfolhatatlan előadói karizma miatt, de azért is, mert azon Sampha maga is közreműködött. De az ő zenei világa mégis más: többnyire lassú, megtévesztően minimalista témákba csomagol gondos kézzel dalokká formált, nyugtalanító vallomásokat, s néha a zene is idomul, hajlik ehhez az alig lefojtott zaklatottsághoz. A hosszú ideig készült, életrajzi elemekben is bővelkedő albumon (a felvételt befolyásolta édesanyjának súlyos betegsége, majd halála) minden hatás, emlék és érzelem gondosan beépül egy gondosan konstruált, látszólagos visszafogottságában is lenyűgöző építménybe. Sampha társíthat ehhez zsíros hiphopütemeket (Blood On Me), posztdub­step poliritmiát (Kora Sings), már-már az ambient vagy éppen a szintiwave előzményeket megidéző zenei szőnyeget – a lenyűgözően előadott okos szövegek rendre megtalálják a maguk megérdemelt kulisszáját.

 

Young Turks, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.