Lemez

Sampha: Process

  • - minek -
  • 2017. március 23.

Zene

A Dél-Londonban Sampha Sisay-ként felnőtt soulelőadó remek, minden regiszterében jól érvényesülő énekhanggal bír, ahogy ezt EP-jein, illetve SBTRK, Jassie Ware, Bullion, Katy B vagy Drake lemezein tett vendégszerepléseivel is bizonyította. Tavaly már Kanye West, Frank Ocean és a Solange mögött vokálozott, most megjelent bemutatkozó albuma pedig egy érett, kiforrott szerző-előadót mutat.

Az anyag FKA Twigs szintén a Young Turks kiadónál három éve megjelent bemutatkozó lemezét (LP 1) juttathatja az eszünkbe, nemcsak a műfaji rokonság (neo-r&b/soul), a produkciót átitató tudatosság és a cáfolhatatlan előadói karizma miatt, de azért is, mert azon Sampha maga is közreműködött. De az ő zenei világa mégis más: többnyire lassú, megtévesztően minimalista témákba csomagol gondos kézzel dalokká formált, nyugtalanító vallomásokat, s néha a zene is idomul, hajlik ehhez az alig lefojtott zaklatottsághoz. A hosszú ideig készült, életrajzi elemekben is bővelkedő albumon (a felvételt befolyásolta édesanyjának súlyos betegsége, majd halála) minden hatás, emlék és érzelem gondosan beépül egy gondosan konstruált, látszólagos visszafogottságában is lenyűgöző építménybe. Sampha társíthat ehhez zsíros hiphopütemeket (Blood On Me), posztdub­step poliritmiát (Kora Sings), már-már az ambient vagy éppen a szintiwave előzményeket megidéző zenei szőnyeget – a lenyűgözően előadott okos szövegek rendre megtalálják a maguk megérdemelt kulisszáját.

 

Young Turks, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.