Nekrológ

Illés szekerén

Vangelis (1943–2022)

Zene

„Teljes és felmérhetetlenül gazdag életművet hagyott hátra” – szokták írni a hozzá hasonló nagypályás alkotók halálakor. Vangelis esetében leginkább az lenyűgöző, hogy minden kacskaringó, kitérő és temérdek eltérő célt szolgáló munkája dacára életműve organikus egésznek tűnik. Ráadásul mindez görög nemzetiségűként, ami a 20. századi populáris zene erős angolszász hatásai miatt is komoly teljesítmény, bár ehhez azért rögtön hozzátehetjük, hogy a hetvenes évek jeles elektronikus (pop)zenei előadóinak többsége a kontinentális Európából származott.

Az 1943-ban született Evángelosz Odiszéasz Papathanaszíut, azaz Vangelist a szintetizátorok és más „vasak” tövében gubbasztó varázslóként ismerte meg a világ, de az ötvenes–hatvanas években ő is a rock, a beat, később a pszichedelikus/fúziós zene bűvöletében nőtt fel. Már nagyon fiatalon hatott rá a jazz, illetve az akkor kibontakozó rock ’n’ roll-szubkultúra, és már 18 évesen egy Hammond orgona boldog tulajdonosának mondhatta magát. Vangelisnek szüksége is volt e hangszerre, ugyanis fontos szereplője volt a kor pezsgő görög beatzenei életének mint a The Forminx (máskor Formynx) együttes billentyűse, zeneszerzője, ugyanakkor számos más görög előadónak is írt és játszott fel zenéket. Azt is hamar megtanulta, hogy hogyan komponáljon mozgóképekhez, így már a hatvanas években – persze inkább csak otthon ismert – filmzeneszerzővé is vált. Az első nemzetközileg sikeres együttesének létrejöttéhez részben éppen az akkori görög belpolitikai fejlemények adták meg a végső lökést: az 1967-es katonai puccs utáni fojtogató légkör elől néhány zenésztársával, köztük Demis Roussosszal (eredeti neve: Artémiosz Vendúrisz Rúszosz) a popzene mennyországába, Londonba próbált emigrálni, ám munkavállalási engedély híján az 1968-ban éppen forrongó Párizsban telepedtek le. (Vangelis egészen a görög junta 1974-es bukásáig élt ott.) Az addig is együtt zenélgető barátok és kollégák itt alapították meg az Aphrodite’s Childnak nevezett zenekart, amelynek keresztapja a neves producer, Lou Reizner volt. A maga idejében főleg a kontinensen sikeres együttes munkásságát aztán hosszú időre elfelejtette a világ. Jó ideig úgy emlegették őket, hogy Párizsban kezdett zenélni Vangelis (ami nem is igaz), és ott tűnt fel a később komoly popénekesi pályát befutó, valóban elképesztő hangú Demis Roussos. A négytagú zenekar jelentőségének felméréséhez nem elég csak korai slágerüket, a maximálisan rádióbarát Rain and Tearst meghallgatni: az alapvetően progresszív/pszichedelikus indíttatású Aphrodite’s Child legnagyszerűbb alkotása a Jelenések könyvére épülő (több mint 80 perces) dupla album, a 666 1972-ből. A rock, jazz, világzenei, sőt kísérleti zenei inspirációjú monumentális lemezen Vangelis olyan szerzeményeket engedett meg magának (és vert keresztül a Mercury kiadón), mint a híres görög színésznővel, Irene Papasszal rögzített orgazmikus ∞ (Infinity). Az Aphrodite’s Child munkásságát inkább utólag fedezték fel az angolszász zenei világban; olyannyira, hogy a The Four Horsemen című számuk részlete még egy tévéreklámban is felcsendült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.