Nekrológ

Illés szekerén

Vangelis (1943–2022)

Zene

„Teljes és felmérhetetlenül gazdag életművet hagyott hátra” – szokták írni a hozzá hasonló nagypályás alkotók halálakor. Vangelis esetében leginkább az lenyűgöző, hogy minden kacskaringó, kitérő és temérdek eltérő célt szolgáló munkája dacára életműve organikus egésznek tűnik. Ráadásul mindez görög nemzetiségűként, ami a 20. századi populáris zene erős angolszász hatásai miatt is komoly teljesítmény, bár ehhez azért rögtön hozzátehetjük, hogy a hetvenes évek jeles elektronikus (pop)zenei előadóinak többsége a kontinentális Európából származott.

Az 1943-ban született Evángelosz Odiszéasz Papathanaszíut, azaz Vangelist a szintetizátorok és más „vasak” tövében gubbasztó varázslóként ismerte meg a világ, de az ötvenes–hatvanas években ő is a rock, a beat, később a pszichedelikus/fúziós zene bűvöletében nőtt fel. Már nagyon fiatalon hatott rá a jazz, illetve az akkor kibontakozó rock ’n’ roll-szubkultúra, és már 18 évesen egy Hammond orgona boldog tulajdonosának mondhatta magát. Vangelisnek szüksége is volt e hangszerre, ugyanis fontos szereplője volt a kor pezsgő görög beatzenei életének mint a The Forminx (máskor Formynx) együttes billentyűse, zeneszerzője, ugyanakkor számos más görög előadónak is írt és játszott fel zenéket. Azt is hamar megtanulta, hogy hogyan komponáljon mozgóképekhez, így már a hatvanas években – persze inkább csak otthon ismert – filmzeneszerzővé is vált. Az első nemzetközileg sikeres együttesének létrejöttéhez részben éppen az akkori görög belpolitikai fejlemények adták meg a végső lökést: az 1967-es katonai puccs utáni fojtogató légkör elől néhány zenésztársával, köztük Demis Roussosszal (eredeti neve: Artémiosz Vendúrisz Rúszosz) a popzene mennyországába, Londonba próbált emigrálni, ám munkavállalási engedély híján az 1968-ban éppen forrongó Párizsban telepedtek le. (Vangelis egészen a görög junta 1974-es bukásáig élt ott.) Az addig is együtt zenélgető barátok és kollégák itt alapították meg az Aphrodite’s Childnak nevezett zenekart, amelynek keresztapja a neves producer, Lou Reizner volt. A maga idejében főleg a kontinensen sikeres együttes munkásságát aztán hosszú időre elfelejtette a világ. Jó ideig úgy emlegették őket, hogy Párizsban kezdett zenélni Vangelis (ami nem is igaz), és ott tűnt fel a később komoly popénekesi pályát befutó, valóban elképesztő hangú Demis Roussos. A négytagú zenekar jelentőségének felméréséhez nem elég csak korai slágerüket, a maximálisan rádióbarát Rain and Tearst meghallgatni: az alapvetően progresszív/pszichedelikus indíttatású Aphrodite’s Child legnagyszerűbb alkotása a Jelenések könyvére épülő (több mint 80 perces) dupla album, a 666 1972-ből. A rock, jazz, világzenei, sőt kísérleti zenei inspirációjú monumentális lemezen Vangelis olyan szerzeményeket engedett meg magának (és vert keresztül a Mercury kiadón), mint a híres görög színésznővel, Irene Papasszal rögzített orgazmikus ∞ (Infinity). Az Aphrodite’s Child munkásságát inkább utólag fedezték fel az angolszász zenei világban; olyannyira, hogy a The Four Horsemen című számuk részlete még egy tévéreklámban is felcsendült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.