Lemez

Illum Sphere: Glass

  • - minek -
  • 2017. január 15.

Zene

Ryan Hunn, azaz Illum Sphere zenéi sok tekintetben változtak, amióta – most már lassan három éve – megjelent első albuma a Ninja Tune kiadónál. A mostani albumot megelőlegezték a menet közben megjelent EP-k (Spectre Vex, Second Sight) és Hunn élő fellépései is, ezzel együtt az új lemezt meghallgatva úgy tűnik, hogy a Glass határozott előrelépés az életműben – habár máshogy jó, mint a maga csillogó eklektikusságával tüntető elődje.

Mindenekelőtt a hangzás sokkal kompaktabb, a látszólagos fókuszálatlanságból rafináltan kibontakozó kompozíciók pedig szinte észrevétlenül szippantanak be. Stilárisan is jól érzékelhető a változás: csupán nyomokban lelhetők fel a vokális motívumok, melyek korábban domináltak, s hiába is keresnénk a napfényes afro/dzsessz kitérőket. A valaha még a (poszt-)dub­step világ kreatív zenei káoszából indult producer pedig mind határozottabban alkalmazza saját médiumaként a horzsolós technót és az előzményeiből kihámozott, 4/4-es house-t: a motorikus lüktetés legalább annyira fontos e darabokban, mint a nagyon tudatos és ötletes játék a hangokkal. Hunn az album szerkesztését tekintve is jó munkát végzett: az üveghangokkal csilingelő Red Glass, a posztpunkos/szintiwaves hangulatú Wounded vagy az álom-ambientes Oracle és Paradise remekül egészítik ki a ravaszul kígyózó Fall Into Watert vagy a roncsolódó dallamra épülő, kilencperces (!) Thousand Yard Stare-t. Szóval, egy percig se aggódjunk: Illum Sphere tőle eddig szokatlan hosszúságú zeneműveket is meg tud tölteni élettel és tartalommal.

Ninja Tune/Neon Music, 2016

­ ­

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.