Még mindig benne él

Paul McCartney 80 éves

Zene

„Paul halott.” Megírta az újság, bemondta a rádió – 1969-ben. Hirtelen minden világossá vált. A Beatles 1966 augusztusa óta azért nem lépett színpadra, azért sokkal borongósabbak a frissebb lemezeik, azért csúsztak rá az LSD-re, mert Paul McCartney autóbalesetben életét vesztette.

Persze sikerült leakasztani egy hasonmást (mi sem egyszerűbb), aki pont úgy nézett ki, pont olyan dalokat szerzett, pont úgy basszusozott és énekelt, mint az elhunyt, de a nyilvánosságot ekkoriban feltűnően kerülte az együttes, főleg a korábban hetente interjúkat adó McCartney – tehát nyilván már nem él. A három túlélő Beatle annyira szégyelli magát azért, mert üzleti megfontolásból belementek társuk halálának eltitkolásába, hogy rajongóikat kódolt üzenetek formájában igyekeznek tájékoztatni a szomorú helyzetről. Mi másra is utalhatnának például az A Day in the Life-ban elhangzó „he blew his mind out in a car”, vagy a Glass Onionban a „the walrus was Paul” sorok, hogy a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band vagy az Abbey Road lemezborítóján szembeötlő „bizonyítékok” sokaságát ne is említsük.

Az ápoló

A vietnami háború és a Kennedy-gyilkosság kálváriája miatt ekkoriban amúgy is volt kereslet az összeesküvés-elméletekre, miért ne lett volna ez a teória hihetőbb a kiábrándító és unalmas valóságnál: az épp apává váló McCartney a rajongóktól távol, a skót vidéken próbál családi életet élni, miközben imádott együttese szétesésének megakadályozásáért tett erőfeszítései sorra kudarcot vallanak. Ha ő nem is, de a Beatles nem sokkal később végleg kilehelte lelkét (így már nem csak a bomlott elméjű rajongóknak lett okuk a gyászra), az életmű súlyos terhét pedig azóta is Paul McCartney cipeli.

Életének 80 évéből most már több mint fél évszázadnyi a Beatles emlékezetének ápolásáról szól, ami azzal együtt is igaz, hogy a hetvenes években gründolt együttesét, a Wingst nagyon igyekezett megkülönböztetni a nagy elődtől. Ebben az időszakban végig abban reménykedett, hogy eljön az idő, amikor újra John Lennonnal dolgozhat; nem nosztalgiából, hanem mert hamar rájött, hogy külön-külön jóval kevesebbet érnek, mint a Lennon–McCartney páros fele. Alkotótársának 1980-ban ténylegesen bekövetkezett (szintén konteók táptalajául szolgáló) halála után erről kénytelen volt letenni, de azóta is mintha minden megnyilvánulásával Lennonnak akarna bizonyítani. Meg a gonosz világnak, amely hiába halmozza el díjakkal, telt házas stadionkoncertekkel, újabb és újabb sikoltozó generációkkal; ha fel kell sorolni a négy Beatle nevét, még mindig mindenki úgy kezdi: John…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.