Még mindig benne él

Paul McCartney 80 éves

Zene

„Paul halott.” Megírta az újság, bemondta a rádió – 1969-ben. Hirtelen minden világossá vált. A Beatles 1966 augusztusa óta azért nem lépett színpadra, azért sokkal borongósabbak a frissebb lemezeik, azért csúsztak rá az LSD-re, mert Paul McCartney autóbalesetben életét vesztette.

Persze sikerült leakasztani egy hasonmást (mi sem egyszerűbb), aki pont úgy nézett ki, pont olyan dalokat szerzett, pont úgy basszusozott és énekelt, mint az elhunyt, de a nyilvánosságot ekkoriban feltűnően kerülte az együttes, főleg a korábban hetente interjúkat adó McCartney – tehát nyilván már nem él. A három túlélő Beatle annyira szégyelli magát azért, mert üzleti megfontolásból belementek társuk halálának eltitkolásába, hogy rajongóikat kódolt üzenetek formájában igyekeznek tájékoztatni a szomorú helyzetről. Mi másra is utalhatnának például az A Day in the Life-ban elhangzó „he blew his mind out in a car”, vagy a Glass Onionban a „the walrus was Paul” sorok, hogy a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band vagy az Abbey Road lemezborítóján szembeötlő „bizonyítékok” sokaságát ne is említsük.

Az ápoló

A vietnami háború és a Kennedy-gyilkosság kálváriája miatt ekkoriban amúgy is volt kereslet az összeesküvés-elméletekre, miért ne lett volna ez a teória hihetőbb a kiábrándító és unalmas valóságnál: az épp apává váló McCartney a rajongóktól távol, a skót vidéken próbál családi életet élni, miközben imádott együttese szétesésének megakadályozásáért tett erőfeszítései sorra kudarcot vallanak. Ha ő nem is, de a Beatles nem sokkal később végleg kilehelte lelkét (így már nem csak a bomlott elméjű rajongóknak lett okuk a gyászra), az életmű súlyos terhét pedig azóta is Paul McCartney cipeli.

Életének 80 évéből most már több mint fél évszázadnyi a Beatles emlékezetének ápolásáról szól, ami azzal együtt is igaz, hogy a hetvenes években gründolt együttesét, a Wingst nagyon igyekezett megkülönböztetni a nagy elődtől. Ebben az időszakban végig abban reménykedett, hogy eljön az idő, amikor újra John Lennonnal dolgozhat; nem nosztalgiából, hanem mert hamar rájött, hogy külön-külön jóval kevesebbet érnek, mint a Lennon–McCartney páros fele. Alkotótársának 1980-ban ténylegesen bekövetkezett (szintén konteók táptalajául szolgáló) halála után erről kénytelen volt letenni, de azóta is mintha minden megnyilvánulásával Lennonnak akarna bizonyítani. Meg a gonosz világnak, amely hiába halmozza el díjakkal, telt házas stadionkoncertekkel, újabb és újabb sikoltozó generációkkal; ha fel kell sorolni a négy Beatle nevét, még mindig mindenki úgy kezdi: John…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.