Persze sikerült leakasztani egy hasonmást (mi sem egyszerűbb), aki pont úgy nézett ki, pont olyan dalokat szerzett, pont úgy basszusozott és énekelt, mint az elhunyt, de a nyilvánosságot ekkoriban feltűnően kerülte az együttes, főleg a korábban hetente interjúkat adó McCartney – tehát nyilván már nem él. A három túlélő Beatle annyira szégyelli magát azért, mert üzleti megfontolásból belementek társuk halálának eltitkolásába, hogy rajongóikat kódolt üzenetek formájában igyekeznek tájékoztatni a szomorú helyzetről. Mi másra is utalhatnának például az A Day in the Life-ban elhangzó „he blew his mind out in a car”, vagy a Glass Onionban a „the walrus was Paul” sorok, hogy a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band vagy az Abbey Road lemezborítóján szembeötlő „bizonyítékok” sokaságát ne is említsük.
Az ápoló
A vietnami háború és a Kennedy-gyilkosság kálváriája miatt ekkoriban amúgy is volt kereslet az összeesküvés-elméletekre, miért ne lett volna ez a teória hihetőbb a kiábrándító és unalmas valóságnál: az épp apává váló McCartney a rajongóktól távol, a skót vidéken próbál családi életet élni, miközben imádott együttese szétesésének megakadályozásáért tett erőfeszítései sorra kudarcot vallanak. Ha ő nem is, de a Beatles nem sokkal később végleg kilehelte lelkét (így már nem csak a bomlott elméjű rajongóknak lett okuk a gyászra), az életmű súlyos terhét pedig azóta is Paul McCartney cipeli.
Életének 80 évéből most már több mint fél évszázadnyi a Beatles emlékezetének ápolásáról szól, ami azzal együtt is igaz, hogy a hetvenes években gründolt együttesét, a Wingst nagyon igyekezett megkülönböztetni a nagy elődtől. Ebben az időszakban végig abban reménykedett, hogy eljön az idő, amikor újra John Lennonnal dolgozhat; nem nosztalgiából, hanem mert hamar rájött, hogy külön-külön jóval kevesebbet érnek, mint a Lennon–McCartney páros fele. Alkotótársának 1980-ban ténylegesen bekövetkezett (szintén konteók táptalajául szolgáló) halála után erről kénytelen volt letenni, de azóta is mintha minden megnyilvánulásával Lennonnak akarna bizonyítani. Meg a gonosz világnak, amely hiába halmozza el díjakkal, telt házas stadionkoncertekkel, újabb és újabb sikoltozó generációkkal; ha fel kell sorolni a négy Beatle nevét, még mindig mindenki úgy kezdi: John…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
