SZIGET MELLÉKLET

​Indie nyár hétfőn

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 3.

Zene

Ha az Egyesült Királyságban egy zenei produkcióban a gitárok száma meghaladja az egy darabot, akkor azt nagy valószínűséggel indie-nek fogják titulálni. A jubileumi Sziget Fesztivál fellépői között bőven akadnak ilyen zenekarok, közülük ketten augusztus 14-én, hétfőn a Dan Panaitescu Nagyszínpadon csapnak a húrokba.

Az oxfordi Glass Animals 2010-ben alakult, négy évvel később jelent meg debütáló lemezük Zaba címmel, ám ez a Grammy-díjas producer Paul Epworth lemezcégének, a Wolfe Tone-nak az első kiadványa.

A Dave Bayley (ének, gitár), Drew MacFarlane (gitár, billentyűk), Edmund Irwin-Singer (basszus, billentyűk) és Joe Seaward (dobok) alkotta formáció különleges, álomszerű hangulatával egyből elnyerte a kritikusok tetszését. Az egyik legígéretesebb fiatal zenekarként emlegették őket, és két évvel későbbi második lemezükről, a How to Be a Human Beingről – ezen van Life Itself című slágerük – is csupa jót írtak, külön is kiemelve játékos szövegeiket és jellegzetes hangzásukat. Az „üvegállatok” nem teljesen ismeretlenek idehaza, korábban az Akváriumban és a Millenáris Teátrumban is játszottak már. (Hétfői koncertjük 17.45-kor kezdődik.)

A Glass Animals megalakulásának évében jelent meg az északír Two Door Cinema Club Tourist History című bemutatkozó nagylemeze, amelyen az Alex Trimble (ének, gitár), Sam Halliday (gitár) és Kevin Baird (basszus) alkotta trió bizonyította, hogy valóságos slágergyárat üzemeltet, hiszen a Some­thing Good Can Work, a Come Back Home és a What You Know igen nagy sikert ért el. A remek debütálást követően második albumukkal, a 2012-es Beaconnel még inkább bebiztosították helyüket a feltörekvő zenekarok listáján, sőt úgy tűnt, mintha a stadionrock felé kacsingatnának. Mindez valószínűleg Jacknife Lee produceri munkájának volt köszönhető, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a U2, az R.E.M. vagy éppen a Snow Patrol. Noha ezután turné turnét követett (2012-ben a Szigeten is felléptek), a nagy áttörés elmaradt. Nem csoda, hogy a folyamatos koncertezés után hosszabb szünetet tartottak, és csak mostanság bukkantak fel ismét Game­show című lemezükkel. A nyolcvanas évek popját megidéző albumot Trimble bevallása szerint David Bowie és Prince inspirálta, s mivel öt évvel ezelőtt már bizonyították, hogy „jól áll nekik a színpad”, joggal remélhetjük, hogy idén sem okoznak csalódást. (Koncertkezdés: 19.30)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.