SZIGET MELLÉKLET

​Indie nyár hétfőn

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 3.

Zene

Ha az Egyesült Királyságban egy zenei produkcióban a gitárok száma meghaladja az egy darabot, akkor azt nagy valószínűséggel indie-nek fogják titulálni. A jubileumi Sziget Fesztivál fellépői között bőven akadnak ilyen zenekarok, közülük ketten augusztus 14-én, hétfőn a Dan Panaitescu Nagyszínpadon csapnak a húrokba.

Az oxfordi Glass Animals 2010-ben alakult, négy évvel később jelent meg debütáló lemezük Zaba címmel, ám ez a Grammy-díjas producer Paul Epworth lemezcégének, a Wolfe Tone-nak az első kiadványa.

A Dave Bayley (ének, gitár), Drew MacFarlane (gitár, billentyűk), Edmund Irwin-Singer (basszus, billentyűk) és Joe Seaward (dobok) alkotta formáció különleges, álomszerű hangulatával egyből elnyerte a kritikusok tetszését. Az egyik legígéretesebb fiatal zenekarként emlegették őket, és két évvel későbbi második lemezükről, a How to Be a Human Beingről – ezen van Life Itself című slágerük – is csupa jót írtak, külön is kiemelve játékos szövegeiket és jellegzetes hangzásukat. Az „üvegállatok” nem teljesen ismeretlenek idehaza, korábban az Akváriumban és a Millenáris Teátrumban is játszottak már. (Hétfői koncertjük 17.45-kor kezdődik.)

A Glass Animals megalakulásának évében jelent meg az északír Two Door Cinema Club Tourist History című bemutatkozó nagylemeze, amelyen az Alex Trimble (ének, gitár), Sam Halliday (gitár) és Kevin Baird (basszus) alkotta trió bizonyította, hogy valóságos slágergyárat üzemeltet, hiszen a Some­thing Good Can Work, a Come Back Home és a What You Know igen nagy sikert ért el. A remek debütálást követően második albumukkal, a 2012-es Beaconnel még inkább bebiztosították helyüket a feltörekvő zenekarok listáján, sőt úgy tűnt, mintha a stadionrock felé kacsingatnának. Mindez valószínűleg Jacknife Lee produceri munkájának volt köszönhető, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a U2, az R.E.M. vagy éppen a Snow Patrol. Noha ezután turné turnét követett (2012-ben a Szigeten is felléptek), a nagy áttörés elmaradt. Nem csoda, hogy a folyamatos koncertezés után hosszabb szünetet tartottak, és csak mostanság bukkantak fel ismét Game­show című lemezükkel. A nyolcvanas évek popját megidéző albumot Trimble bevallása szerint David Bowie és Prince inspirálta, s mivel öt évvel ezelőtt már bizonyították, hogy „jól áll nekik a színpad”, joggal remélhetjük, hogy idén sem okoznak csalódást. (Koncertkezdés: 19.30)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.